Néprajzi tanulmányok Apátfalváról (Szeged, 2015)
Társadalom és családélet - Juhász Antal: A falu társadalma - Birtokviszonyok, társadalom az 1930-as években
A falu társadalma született, nevelkedett. A népi társadalom kutatója azt vizsgálja, hogy a faluban volt-e „átjárás” az egyes rétegek között, volt-e mobilitás, jelesül parasztcsaládok gyermekei kiváltak-e a paraszti közegből, s ha igen, milyen foglalkozást választottak. Eléggé ismert, hogy inasnak többnyire szegényparasztok sze- gődtették a paraszti munkára kevéssé fogható fiaikat, így a szegényparaszt rétegből a kisiparba vezethetett út. Kérdés, mikor nyíltak utak az apátfalvi parasztcsaládok gyermekeinek az értelmiségi pályára? A helyi parasztcsaládból származó első diplomás, ismereteink szerint, Takáts Lajos (1879-1955] gimnáziumi tanár. Kolozsvárt, 1907-ben szerzett magyar-latin-görög-történelem szakos tanári oklevelet. 1918 őszétől a makói főgimnázium tanára, 1926-ban jelent meg „Az apátfalvi nyelvjárás" c. értekezése, 1931-39 között Szegeden gimnáziumi tanár. Ugyanannak a családnak a leszármazottja Takáts Endre [1907-1984] hittanár, majd történelem-földrajzi szakos tanár, aki a veszprémi levéltárban működött.29 Az első helybeli születésű tanító, Csikota József középparaszt családból származott és a helyi társadalmi életben (a Tűzoltó Egyesületben] is szerepet vállalt. Paraszt szülők gyermekei az 1930-as évek közepétől tanultak tovább, elsősorban polgári iskolában, kereskedelmi középiskolában és tanítóképzőben. Akik a tanítói pályára készültek, az elemi iskola 4. osztálya után négy évig a makói polgári iskolában tanultak, s utána juthattak a szegedi tanítóképző intézetekbe. Legtöbben tanítói és tanári oklevelet szereztek, közülük többen „hazamentek” tanítani, mint Farkas Józsa Imre, Szigeti György, Takács Bodor József, Varga Sinka József. Némelyek a makói gimnáziumi érettségi után egyetemen folytatták tanulmányaikat, tanárok, orvosok lettek, Imre József és Zoliéi Mihály egyetemi tanári kinevezést kapott. Ketten közigazgatási tanfolyamot végeztek és jegyzői oklevelet szereztek. Az 1935-1944 közötti évtizedben a parasztcsaládokból megindult a mozgás, a „kiemelkedés” az értelmiségi pálya felé. Az ismert pályaképek tanúsága szerint legkedveltebb a tanítói, majd tanári pálya volt, a tehetséges parasztfiataloknak ez bizonyos fölemelkedést, megbecsült, bár „alulfizetett” állást jelentett.30 29 Tóth Ferenc 2000. 30 Szemlénk az 1944 előtt továbbtanuló és értelmiségi pályán dolgozó fiatalokra terjed ki, az 1945 után főiskolán, egyetemen diplomát szerző falusi nemzedék pályája külön vizsgálatot érdemel. Fentiek jegyzékét a fejezet végén közöljük. 115
