Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A kora újkori kerámiaegyüttesek régészeti feldolgozása
85 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A KORA ÚJKORI KERÁMIAEGYÜTTESEK FELDOLGOZÁSA Dél-Dunántúlról,405 alföldi előfordulásuk kivételes.406 Természetesen az előkerült néhány vásárhelyi töredék nem alkalmas az áru és a készítőmester etnikumának meghatározására vagy bármilyen, messzemenő következtetés levonására. A vizsgált korszakban, a történelmi adatok alapján, Hódmezővásárhelyen a délszláv etnikum jelenléte nem meghatározó. A korabeli kerámiaanyag összetétele és jellege is összecseng ezzel.407 Eszerint a kézi korongolású kerámia helyi jelenléte mögött nem kereshető etnikai meghatározottság, mindössze egy archaikus készítési technológiai szokás továbbélése lehet; szórványként kerülhetett az anyagba. A kézi korong használata a 16-17. századi Magyarországon elavult technikai szokásnak számított. A gyorskorong megjelenése nem eredményezte a kézi korong azonnali eltűnését, a két korongolási technika még bizonyosan egymás mellett élt egy ideig.408 A pénzzel keltezett cserépedények tanúsága szerint, különösen a falusi és mezővárosi fazekasság gyakorlatában számolhatunk a kerámiakészítési technika későbbi, jóllehet szórványos előfordulásával. A vásárhelyi fazekak szinte mindegyike gyorskorongon készült. Jó kidolgozásúak, soványí- tásuk jellemzően homokos, egyes edényeknél meghatározó a homok mellett az apró kvarcszemcsés kavics. Az edények többnyire sárgás-, szürkésfehér vagy világosbarna színűek, esetleg barnák vagy barnásvörösek (10. kép). A használat következtében kormozódot- tak, a koromnyomok jól láthatóak a külső edényfalon. A csoporton belüli edénynagyságok alapján elmondható, hogy az értékelésbe vonható edények között közel azo10. kép | Fazék, Hódmezővásárhely - Bocskai utca (Ferke Norbert felvétele) 405 Pécs: FEHÉR 1959, 126-127; PA RÁ Dl 1959, 132. LXII. t. 18, Szigetvár: GERŐ 1978, 351- 352. Abb. 13,1985. 197-200. Abb. 4; Segesd: MAGYAR 1988, 147. 11. kép. 4-6, 12. kép. 1,16. kép 1, 3-4; Ozora: FELD - GERELYES 1986, 177; Szekszárd-Újpalánk: GAÁL 1985, 189, Barcs: KOVÁCS-RÓZSÁS 1996, 178. 13-14. kép; KOVÁCS 1998, 156. 2-5. kép; Bátaszék: PUSZTAI 2002, 290-293, Kanizsa: KOVÁCS 2003, 173, 7. kép 1-6, 174, 8. kép 1-7. Szórványosan megjelennek még Budán (GERŐ 1978, 351, 1985. 197), Visegrádon (GERELYES 1987.a, 174-175, 177) és Válón (HATHÁZI - KOVÁCS 1996. 4L 35. kép 5, 27. kép 1). 406 KOVÁCS 200l.c, 199; KOVÁCS 1991, 172, Pl. IX. 7, Pl. X. 3-5. 407 Az 1715-ig terjedő időből nem találunk olyan forrást, amelyből a város népességének alakulására következtethetnénk, így nem tudjuk pontosan milyen volt az etnikai összetétel. A későbbi adatok arra mutatnak, hogy az itt élők jelentős része magyar etnikumú, ami a török kiűzése utáni betelepülésekkel sem módosult. A beköltözők többsége magyar volt, kisebb számban szerbek, románok, szlovákok és német ajkú zsidók jöttek (RÁKOS 1984, 455). 408 PARÁDI 1963, 227; HOLL 1956, 190.
