Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)

A kora újkori kerámiaegyüttesek régészeti feldolgozása

60

„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A KORA ÚJKORI KERÁMIAEGYÜTTESEK FELDOLGOZÁSA

80%

70%

60%

50%

40%

30%

20%

10%

0%

világos barna ■ fehér vörös szürkés barna ■ szürke redukált

14. ábra \ Az edénytípusok anyag szerinti csoportosítása

A régészeti együttesek tálasanyagának kategorizálása, a néprajzban használt és a korabeli limitációkkál egyeztetett típuselhatárolásoknak megfelelően történt. Az áttekintett megyei limitációk tanúsága szerint, a 18-19. századi tálak három - legnagyobb/középszerű/kisebb - méretben készültek. Ezzel szemben a tányéroknál nem találkoztam méretbeli elkülönítéssel.214 Ahol arra lehetőségem nyílt az adatokat, az edényrészek és az edényarányok figyelembevételével tovább finomítottam. Az altípusok meghatározása formai alapon, részben a peremátmérők nagyságbeli különbsége, részben egyéb kritériumok úgy, mint az átmérők és az edénymagasság viszonya, illetve az egyes edényformák tipológiai jegyeinek eltérése szerint történt. A tálasedények peremátmérője tág határok között változott. A két szélső érték 12 cm és 40 cm. A kategórián belül, a 27-30 cm és a 16-25 cm szájátmérők tekinthetők átlagosnak. Ez a peremméret minden bizonnyal megfelelt a mindennapokban leggyakrabban használt edények méreteinek.

Nagytálként határoztam meg a 30 cm-nél nagyobb peremmérettel rendelkező edényeket, tálként a 24-30 cm közötti, míg formájától függően, Listái-, illetve tányérként a 16-24 cm közötti darabokat. A 15 cm-nél kisebb peremméretüeket a kistányér kategóriába soroltam. Eszerint a tálak mélyebbek, míg a tányérok inkább

214 CSMLIV.A. 1003.v. l.d. 1781, 1791, 1803, 1811. és 1819. évi fazekas céhlimitációk.