Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A régészeti lelőhelyek - Hódmezővásárhely - Bocskai utca 13.
50 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A RÉGÉSZETI LELŐHELYEK HÓDMEZŐVÁSÁRHELY A feltárás eredményeként, a mai járószinttől mért 180 cm mélységben egy épület (ház) és hozzátartozó tüzelőberendezés maradványai kerültek elő (4. térkép).187 A ház legalább két helyiségből állhatott: „A” jelű, déli és a „B” jelű, északi helyiségből. Mindkettőben kemence maradványaira bukkantak. Az adatok kiértékelését nehezítette, hogy az ingatlanon korábban ásott emésztőakna az objektumok egy részét elpusztította. Az É-i helyiségnél („B”) sikerült megfigyelni egy 30 cm széles, téglaalapozású falmaradványt, valamint - nagyjából az épületrész közép- tengelyében - egy lejtős irányú, téglából rakott, cca. 120-130 cm széles lépcsőlejáratot. A kiszedett alapozási árok, a megfogott K-i falmaradvány, az északi határon húzódó vastag paticsos omladék, a feltételezett bejárat, a kemence és az előkerült nyugati cölöplyuk helyzete alapján, az északi helyiség nagyjából 4,5-5 m hosszú és hasonló szélességű, megközelítőleg négyzetes alaprajzú lehetett. A D-i helyiség („A”) hosszára vonatkozóan nem rendelkezünk biztos adatokkal. K-Ny-i szélessége, a két végét lezáró cölöplyukak, valamint a megmaradt, cca. 30-40 cm széles, keleti irányú paticsfala és az északi, 8-10 cm vastag, szintén paticsból rakott fala alapján, 2 m hosszú lehetett. A helyiség ÉNy-i sarkában állt - az előbbitől méretében különböző - kemence, ovális alaprajzú, tapasztott agyagplatnijú, cca. 150 cm külső és 110 cm belső átmérőjű, rostély nélküli tüzelőberendezés (3-4. kép).188 Az „A” jelű helyiséget fazekasműhelyként, kemencéjét edényégető kemenceként, míg a „B” jelű helyiség funkcióját lakószobaként határozta meg az ásató.189 3. kép | Déli helyiség, nyugati objektum, Hódmezővásárhely - Bocskai utca (B. Nagy Katalin felvétele) 4. kép | Déli helyiség, nyugati objektum válaszfal, Hódmezővásárhely - Bocskai utca (B. Nagy Katalin felvétele) 187 A lelőhely régészeti jelenségeinek értelmezésével kapcsolatban több tanulmány is napvilágot látott (GÁL 1985, 79-97; PÖLÖS 1994, 545-552). A korábbi tanulmányok értékelésére csak annyiban térek ki, amennyire azt az újrafeldolgozás indokolja. 188 Keleti végét az emésztőakna építése során elpusztították. 189 TJM RégAd: 143-2001. A lelőhely jelenségeinek újraértékelése kapcsán hasonló eredményre jutott Pölös Andrea is (PÖLÖS 1994, 549), míg Gál Éva korábbi közlésében a fazekaskemence és fazekasműhely funkciót elvetette (GÁL 1985, 81-83). Az előkerült régészeti jelenségek és leletek alapján magam is az utóbbi álláspontot osztom.
