Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A régészeti lelőhelyek - Hódmezővásárhely - Ótemplom
47 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A RÉGÉSZETI LELŐHELYEK HÓDMEZŐVÁSÁRHELY A régészeti feltárások - a templom felújítási munkálataihoz kapcsolódóan - 1989 augusztusában, B. Nagy Katalin, régész vezetésével indultak.179 Az első ásatási periódusban - 1989-1990 között - a templom szűkebb környezete és az erődfal került kutatásra. Összesen öt kutatóárkot (1-5.) és öt szelvényt (I-V.) nyitottak (1. térkép). A kutatómunka eredményeként sikerült tisztázni a templomtorony, a hajótest és az erődfal egymáshoz viszonyított helyzetét, megfogni a 18. századi járószintet, valamint a hajó és a torony egységes, azonos mélységű alapozását. Az 1713-1723 között épült templom északi oldalán - a III. és a IV. szelvényben, valamint a 4. kutatóárokban - négy temetkezés látott napvilágot, míg a déli oldalon és a templom kerítése közötti területen további sírok kerültek feltárására. A sírok 18. századiak, az ásató véleménye szerint, közvetlenül az északi fal tövében nyugvó személyek a templom három nagynevű lelkipásztorával, Szőnyi Benjáminnal, Füredi Mihállyal és Füredi Sándorral azonosíthatóak.180 A második ásatási periódusban - 1991-ben - a feltárások a templombelső nyugati negyedére terjedtek ki. A régészeti munkálatokat ekkor, Pávai Éva irányította. Összesen hat szelvényt (I-VI.) nyitottak, két sírt és öt gödröt tártak fel (2. térkép). A belső feltárások újabb adalékokat szolgáltattak a templom építésével kapcsolatban. AII. szelvény mélyítésekor került elő egy megsüllyedt, halszálka-formára rakott, 18. századi téglákból álló összefüggő járófelület. Az alatta kibontott, nagyméretű gödör (2. sz.) elégtelen, laza - valószínűleg rövid idejű - betöltődése miatt, a föléje rakott elsődleges téglafelület az idők folyamán megsüllyedt. A létrejött szintkülönbséget nem a téglák alá rakott tömörítéssel korrigálták, hanem erre az elsődleges téglafelületre raktak rá egy újabb téglasort. A 2-3. számú gödrökben két oszlopalapozás nyomát is megfigyelték. A kiásott alapozási árokba kőtömbbel lezárt, többszörösen egymásra rakott téglasor került elő. A nagyméretű kőtömb előre kifúrt vájataiba, öntött vasoszlopok lábazatát csavarozták be. A feltárások során napvilágra került tárgyi emlékek zömét a kerámiatöredékek képezték, a fémtárgyak és egyéb leletek aránya ezekhez képest jóval kisebb.181 A területről előkerült legkorábbi leletek, objektumhoz nem köthető, bolygatott rétegekből előkerült bronzkori edénytöredékek, melyek korjelzői az egykori megtelepedésnek. A leletegyüttesben nagyobb mennyiségben képviseltek szarmata kori kerámialeletek, azonban az ásatási anyag túlnyomó részét a templom építését közvetlenül megelőző időszak emlékanyaga teszi ki. A szarmata és a kora újkor közötti időszakból nincsenek objektumhoz köthető leletek, melynek oka, a Hód-tó közelsége; a fenti intervallumban, az ingadozó vízjárás miatt a feltételek nem vol179 Ezúton is köszönöm B. Nagy Katalinnak és Pávai Évának, hogy ásatási eredményeiket feldolgozhattam. 180 BODNÁR 1983, 141. 181 A leletegyüttes a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban található, TJM 99.2.1-837. leltári szám alatt.
