Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A történeti források és a népi edény-nevezéktan szerepe a kora újkori kerámia feldolgozásában - Vászonfazék, festett tányér, kormos kanta
„CSEREPEN ISMEREM, MINEMU FAZÉK VOLT...” 32 A TÖRTÉNETI FORRÁSOK ÉS A NÉPI EDÉNY-NEVEZÉKTAN SZEREPE A KORA ÚJKORI KERÁMIA FELDOLGOZÁSÁBAN ben is, mikor annak volt az ideje, veres mázatlan fazékban beadták az ürmösbort, aztán megint hasonló fazékban másféle bort.... Két kézzel veszik vala asztalhoz bé, két kézzel fogván, úgy hajtják vala fel}11 Habár a két időszak forrásanyaga időben eltérő, a gondolattársítás kézenfekvő; miszerint a Imitációk nagyméretű, kétfülű vörös fazeka a néprajzi anyag kantakorsójával azonos, esetleg bokály vagy köcsög lehetett.137 138 A Imitációk sorjázott termékei alapján a 18. század végén az edényhasználatban új fejezet nyílik. Bővül a termékszerkezet, korábbról ismeretlen edénytípusok, edénykollekciók jelennek meg. Az edénytípus-skála a 19. század végi árszabásokban a legváltozatosabb. A hagyományos konyhai főzőedények, mázas termékek mellett, egyre nagyobb teret hódítanak a gyári termékek, a fém- és a keménycse- rép-edények, valamint a különböző üvegből készült tárgyak, de ez az időszak már vizsgálódásunk tárgyán kívül esik... A néprajz- és a régészettudomány kerámiakutatási módszerei és a feldolgozás lehetőségei alapvetően különbözőek. A néprajz döntően egész edényekkel dolgozik, így terminológiáját is ennek megfelelően alkotta meg, az ásatási anyagok zöme azonban töredékekből áll. Fontos különbség, hogy utóbbi együttesekben az értéktelen, bár a mindennapokban használt edények képviseltek legnagyobb számban, míg a néprajzi gyűjtemények főként reprezentációs célú, egyedi stílusú és készítésű kerámiatermékekben bővelkednek. Több szempontból is problémás a két anyag- csoport megfeleltetése. Mindez nem végezhető mechanikusan, mivel a két korszak kerámiakultúrájában fennálló különbségek miatt, a néprajzi kerámiadefiníciók egy része régészetileg nem értelmezhető. Nemcsak a megoldás, de egyúttal a helyzet paradoxonja is, hogy egy külső rendszer alapelemeit használva határozzuk meg a saját anyagunk jellemzőit, és a meglévő definíciók alapján különítjük el az egyes alaptípusokat. A vizsgálat során fontos előre megadni az edényrészek pontos definícióját, az osztályozás alapját jelentő egyes edényfajták részletes tipológiai leírását és a formacsoporthoz kapcsolt díszítőtechnikai alapfogalmakat. A formai jellegű terminológia tisztázásakor elengedhetetlenek a népi kerámia nevezéktana szerinti edénynév-meghatározások, az egyes edényformákat jellemző arányok, a magasság és az átmérők viszonyainak, valamint a részek megnevezéseinek és azok lényeges sajátosságainak megismerése. Előre meg kell határozni azokat a kritériumokat, amelyek alapján a felosztás egyértelműen elvégezhető. Ezt követően kerülhet sor a népi terminológiának megfelelő edénytípus-elnevezések használatára. Elégedjünk VASZONFAZEK, FESTETT TÁNYÉR, KORMOS KANTA 137 APOR (1736.) 1982, 594. 138 Hasonló következtetésre jutott Vida Gabriella is a felső-magyarországi fazekas árszabások kutatása kapcsán (VIDA 2003, 62).
