Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A történeti források és a népi edény-nevezéktan szerepe a kora újkori kerámia feldolgozásában
19 „CSEREPEN ISMEREM, MINEMU FAZÉK VOLT.. A TÖRTÉNETI FORRÁSOK ÉS A NÉPI EDÉNY-NEVEZÉKTAN SZEREPE A KORA ÚJKORI KERÁMIA FELDOLGOZÁSÁBAN A TÖRTÉNETI FORRÁSOK ÉS A NÉPI EDÉNY-NEVEZÉKTAN SZEREPE A KORA ÚJKORI KERÁMIA FELDOLGOZÁSÁBAN A régészeti kerámiafeldolgozások alapvető sarkköve a különböző edénytípusok meghatározása és azok elnevezése, ami - függetlenül a vizsgált korszaktól - mindenkor az egyik legnagyobb szakmai kihívás, és egyben a legtöbb akadályt gördíti elénk. Az írott forrásokat nélkülöző régészeti korszakokban, ismeretek hiányában az adott együttes kerámiáinak formai, méretbeli és díszítésbeli sajátosságai alapján állíthatók fel tipológiai rendszerek. Az így meghatározott csoportok a jellemző formai jegyek (pl. csőtalpas tálak), díszítések (pl. mészbetétes edények) vagy egyéb, például metrikus adatok alapján nevezhetők el. Másik lehetőség, hogy egy meglévő, külső rendszer elemeit felhasználva, megadott kritériumok alapján soroljuk be típus szerinti csoportokba a saját anyagunkat, és az elnevezéseket is aszerint kölcsönözzük. Bár a 16-17. század már írott forrásokban bővelkedő korszak, mégis hiányosak az ismereteink a korabeli edényneveket illetően. Különösen nehéz a kerámia típus szerinti értékelése, mivel a korszak terminológiai rendszere, általános érvényű tipokronológiája kidolgozatlan. Ma még meglehetősen sok a bizonytalanság a kora újkori fazekastermékek megnevezése és időrendje körül. Önmagában nem is az egyes edénytípusok elnevezése okozza a fő problémát, sokkal inkább az, hogy a kifejezések mögött nem állnak pontos fogalmi meghatározások. A típusnevek használata esetleges, gyakran különböző edényformák kapnak azonos nevet vagy éppen fordítva, az azonos típusokat illetik eltérő megnevezéssel. Az egyes kerámiatípusok elnevezése körüli problematika nemcsak a kora újkori kerámiakutatás sajátja, már a korábbi évszázadok kerámiaanyagának vizsgálata kapcsán is találkozunk hasonló nehézségekkel. Ezúttal is az azonos típusú edények eltérő változatainak értelmezése jelenti a legnagyobb gondot.61 A kora újkori egységes terminológia helyi szintű kidolgozásának egyik lehetséges útja az anyag és a díszítőtechnika köré épített rendszer.62 Véleményem szerint megoldást a szigorúan formai alapon elkülönített csoportok felállítása kínálhat. Ez esetben a tipológiailag azonos jellemzőket mutató töredékek alkotják a fő csoportokat, míg az altípusba sorolás a méret- és aránybeli, illetve díszítőtechnikai eltéréseken alapulhat. A régészeti rendszerben a funkció meghatározása másodlagos, az anyag-meghatározás korlátozottsága miatt. Me- todikailag alapvető, hogy az együttesek feldolgozása egységes kritériumrendszer alapján történjék, és az anyag, lehetőség szerint ne töredékek, hanem edénytípusok formájában kerüljön felvételre. A leletek korlátozó jellegű adottsága ellenére is 61 FELD 1987, 261-262. 62 Erre példa az észak-magyarországi régióban elvégzett feldolgozó munka (TOMKA 2005).
