Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
Összegzés
173 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” ÖSSZEGZÉS ja. A kiindulási alap a kora újkor edényművessége, az összekötő kapocs a 18. század kerámiája. Az átmenet folyamata nehezen megfogható, módja és ideje területenként változó. Az értékelő vizsgálat alapján a néprajzi kutatás álláspontja, miszerint a magyar népi kerámia egy egyenes vonalú kontinuus fejlődés eredménye, nem igazolható. Sokkal inkább a területileg eltérő és jellegében különböző irányok szerinti fejlődéselmélet támasztható alá. És bár a korai népi kerámia kialakulási periódusának 18. századi kerámiája még hiányzik, mindezek ellenére is valószínűsíthető, hogy a korai vásárhelyi kerámia nem közvetlen helyi alapon fejlődött, hanem kerülő úton, későbbi időpontban más központ, esetleg központok kisugárzó hatásaként formálódott, megjelenése pedig egészen újkori. A bizonyításra jóval nagyobb mennyiségű, területileg kiterjesztett régészeti vizsgálatok elvégzése, műhely leletek és se- lejttermékek feltárása és regionális szintű összehasonlító elemzések lefolytatása szükséges. Az így felállított regionális struktúrák nyújthatnak megfelelő támpontot az összehasonlító vizsgálatokhoz, és segítségükkel terminológia szinten válhatnak megoldhatóvá kronológiai kérdések. Ehhez minél több pontosan datált és viszonylag rövid életű lelőhelyről előkerült kerámiaegyüttes régészeti feldolgozása szükséges, melyek révén a későbbiekben a tipokronológiai párhuzamok felismerése révén a következtetések pontosíthatók. A kutatási irányokat a régészeknek és a néprajzkutatóknak együtt kell kijelölniük. Az interdiszciplináris szemlélet hozhat eredményeket a két korszak határán lévő edénymüvesség feltárásában. így tisztázhatók a kora újkori edénykultúra és a népi kerámiaművesség kapcsolatai, a magyar népi kerámia regionális elkülönülésének történeti előzményei, illetve a 17. századi országrésznyi területet átfogó egységes kerámiastílus felbomlásának és területi leszűkülésének okai. A kutatás kiteljesítésének további útja a különböző archeometriai, többek között a nyersanyagösszetételt, az égetés és a máztechnika sajátosságait érintő természettudományos vizsgálatok elvégzése, a különböző gyűjteményekbe, múzeumokba bekerült tárgyi anyag szisztematikus feldolgozása és lehetőség szerint minél több, néprajzi célú régészeti feltárás lefolytatása.
