Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A vásárhelyi kerámia történeti kérdései, a régészeti és néprajzi kerámia kapcsolata
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A VÁSÁRHELYI KERÁMIA TÖRTÉNETI KÉRDÉSEI, RÉGÉSZETI ÉS NÉPRAJZI KAPCSOLA TA 170 hirdette a kora újkori és 19. századi magyar népi kerámia történetének folytonosságát és az itáliai, késő reneszánsz, barokk, rokokó, habán és törökös motívumok központot meghatározó, stílust formáló szerepét hangsúlyozta.1065 Az azóta eltelt időszak kutatásai több ponton rácáfoltak erre a nézetre. Tudjuk, hogy a kora újkor időszakának hozadékai, a mintakincsben megfogható stílustörténeti összetevők nem annyira eredetre utalnak, mint inkább egy korstílus kerámián megjelenő hatásaként értékelhetők. A kutatás által hangoztatott kora újkori készítési, díszítési hagyományok jelentősége, az indoklást nélkülözően kiemelt oszmán-török hatások és az írókás ólommázas kerámia közvetlen stílust formáló szerepe,1066 az elvégzett vizsgálatok alapján csak részben igazolható. A kora újkori edénykultúrát meghatározó készítési és díszítési technikák egy része, melyeknél a déli összetevők hangsúlyozottak, nem lelhetők fel a vásárhelyi parasztfazekasság termékein, míg más, a népi kerámiát jellemző edénytípusok vagy díszítőmotívumok a régészeti korszak anyagából hiányoznak. A korai néprajzi kerámián feltűnő fröcskölt, sárga - zöld mázfoltokkal hangsúlyozott díszítmény, a korszak régészeti anyagát figyelembe véve részben visszavezethető a déli kerámiakészítési hagyományokra, balkáni- délszláv (bosnyák) eredetű. A korszakból örökölt hagyományok önmagukban még egyébként sem támasztanák alá a kerámiakészítési hagyományok egyenes vonalú fejlődését. Mint ahogy a közép és kora újkori itáliai-reneszánsz történeti hagyományokon nyugvó, írókás, ólommázas kerámiastílus fentebb részletezett motívumelemei sem. Az ásatási anyagok mind megfogalmazásukban, mind díszítőstílusukban különböznek a vásárhelyi népi kerámiától. A leletegyüttesek kerámiaanyagának többségét - a 19. századi vásárhelyi edénykultúra alapján - nem sorolnánk e fazekasközpont termékei közé. A helyi, kora újkori írókázott kerámia néprajzi szempontból legnagyobb hasonlóságot a Közép-Tiszavidék fazekastermékeivel mutat.1067 Az utóbbi évtizedek regionális szintű komplex vizsgálati eredményei alapján egyre inkább úgy tűnik, hogy a magyar népi kerámia 18. századi fejlődése területileg eltérő és jellegében különböző irányok szerint haladt. Egyes központokban céhes keretek között továbbélt és részben újra fogalmazódott a korábbi kerámiaörökség, más stíluskörzetekben összetett kulturális folyamatok eredményeként egy, az előzőtől részben eltérő, új típusú fazekasmüvesség megjelenésének lehetünk tanúi. Az előbbire jó példa a Felső- és Közép-Tiszavidék néhány fazekasközpontja (pl. Debrecen, Miskolc, Tiszafüred), melyeknél a kora újkori ólommázas írókával díszített magyar fazekaskultúra hagyományai határozták meg a későbbi, helyi alapon kifejlődött fazekasság arculatát, valamint egyes dél-dunántúli központok (pl. 1065 KRESZ 1961, 162; DOMANOVSZKY 1981, 74; MÉSZÁROS 1968, 6-19. 1066 DOMANOVSZKY 1981, II. 79. kép, KRESZ 1983, 80-82. kép; KRESZ 1990, 155. és 157. kép; KRESZ 1954. XXIV. tábla 13. kép; FÜVESSY 1998, 157. 1067 A korabeli edényanyagból: KOVÁCS 1991, 354, 7. és 9., 352, 10.; KOVÁCS 2001, 212, 22. kép, 209,19. kép, 202, 7-8, 10. kép, 201, 11. kép, a későbbi népi kerámia motívumkincsében felfedezhető párhuzamokra: R SZALAY 1987,203-221.
