Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A vásárhelyi kerámia történeti kérdései, a régészeti és néprajzi kerámia kapcsolata
163 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A VÁSÁRHELYI KERÁMIA TÖRTÉNETI KÉRDÉSEI, RÉGÉSZETI ÉS NÉPRAJZI KAPCSOLA TA A VÁSÁRHELYI KERÁMIA TÖRTÉNETI KÉRDÉSÉI, RÉGÉSZETI ÉS NÉPRAJZI KAPCSOLATA Napjaink kutatásában megfigyelhető, hogy a régészeti és a néprajzi kerámia időben mindinkább közelít egymáshoz. A 17-18. századi fazekasáru előfordulásával voltaképp ma már mindkét tudományterülethez kötötten számolhatunk.1044 A régészet és a néprajz határán álló korszak termékeinek feltárása a két tudományág módszereinek együttes alkalmazásával valósulhat meg. A néprajztudomány csak érintőleg foglalkozik a népi kerámia korai időszakának kérdéseivel, vizsgálati lehetőségei behatároltak. Alapjában, a kiérlelt stílusjegyekkel rendelkező, 19. századi kerámia, többnyire évszámmal keltezett, reprezentációs célú edényeit kutatja.1045 A néprajzi adatok felgyűjtése során minduntalan szembesültem azzal, bár sok köztudomásúan jól feltárt fazekasközpontunk van, történetük az adatok hiánya miatt nem teljes. A néprajzi gyűjteményekben őrzött kerámia jellegénél fogva nem tud választ adni bizonyos kérdésekre. A korábbi, Domanovszky György képviselte gyűjteménygyarapítási szemlélet lényege az esztétikai szempont volt, főként az egyedi készítésű, díszített tárgyakat gyűjtötték. Ennek köszönhetően a múzeumokban a mindennapi használatról kevésbé informáló fazekastermékek kerültek túlsúlyba, melyek között egyébként is ritka a 18. századi vagy annál korábbi edény.1046 Mára legtöbb fazekasközpontra érvényessé vált, hogy az egyre inkább kihaló mesterség még élő és gyakorló képviselői nem kapcsolódnak már a helyi, korábbi tradíciókhoz, vagy egyáltalán nem is dolgoznak fazekasok az adott helyen. A népi kerámiakészítő központok hagyományainak felderítése szempontjából felértékelődnek a néprajzi ásatások, a néprajzi céllal végzett régészeti munkák. A szakmai eredmények sikerét már több példa illusztrálja.1047 A fazekasportákon előkerülő félkész- és selejttermékek nagy valószínűség szerint helyben készülhettek, így pótolhatatlan ismereteket szolgáltatnak a helyi kerámiastílus hagyományainak megismerésében. Avizsgálatba vont vásárhelyi régészeti kerámiaegyüttesek időrendje lehetőséget teremtett a 17. századi edénykészítési hagyományok és a néprajzi anyag kapcsolat- rendszerének tisztázására. Tágabb értelemben a népi kerámia eredetével kapcsolatos bizonyos kérdések boncolgatására. A dél-alföldi régió fazekasközpontjainak közös jellemzőjeként, a nyersanyagadottságot figyelembe véve, a folyadéktároló és tálasedények készítési specializációját, míg a kerámia jellegét és díszítőstílusát 1044 BENDA 2006, 295-311; D. SZABÓ 2010, 53-72; VIDA 2005, 131-158; LÁZÁR 2004, 25- 26; RÓZSÁS 2004,61-85. 1045 DOMANOVSZKY 1981,178-215. 1046 A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum néprajzi gyűjteményének legkorábbi darabja 1801-ből származik, míg Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban mindössze egyetlen 18. századi (1777) cserépedény található. 1047 VIDA 1993, 72-76; VIDA 1996, 467-482; NAGY J. T 1995, 481-518.
