Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A hódmezővásárhelyi fazekasközpont
.CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI FAZEKASKÖZPONT 152 sára használták.969 A helyi agyagok alapvető tulajdonsága volt, hogy vízáteresztők, így a belőlük készített edények fala kiégés után is porózus maradt. Különösen előnyös volt ez a korsóknál, hisz így a bennük tárolt folyadék hosszú ideig kellemesen hideg maradt.970 A szegedi és a vásárhelyi agyaga is minőségi szempontból IV. fokozatú, egyik sem tűzálló.971 A két központot kivéve nem találtunk adatot a felhasznált agyagfajták felsorolására. A mesterség elnevezésében is megnyilvánul az agyagipamak, - a tágabb értelemben vett fazekasságnak - a különböző ágazati tagolódása. Bár a megnevezések helyenként eltérőek, az alábbi csoportok többé-kevésbé állandóak:972- fehéredényes —* ónmázas árut, fajanszot készít,973- tálas —> nem tűzálló agyagból ólommázas árut készít, főként laposedényt,- korsós —> nem tűzálló agyagból fennálló edényt készít, főleg korsót és kantát, mázatlant, fekete vagy vörös edényt és ólommázasat egyaránt,- fazekas —* tűzálló földből fennálló edényt, főzőedényt készít, főleg fazekat, többnyire kívül mázatlant, belül ólommázast,- kályhás —* tűzálló földből dolgozik, ólommázzal, kályhaszemet készít korong segítségével vagy kályhacsempét, korong nélkül. Az első három csoport mesterei nem tűzálló földből dolgoztak, és a fehéredé- nyesek kivételével mindegyik ág mesterei ólommázat használtak. A nagyobb és jobban kutatott központokban úgy, mint Hódmezővásárhelyen és Mezőtúron, pontos adatokkal rendelkezünk a fazekaságak elkülönüléséről. A kisebb központokban csak esetlegesen, sokszor egyáltalán nem említik a fazekasok által folytatott mesterség központra jellemző ágait. Legtöbbször arra vonatkozóan is kevés az adatot, mikor válik szét egy egységes céh több ágra. Ez az információ pedig különösen fontos lenne, mivel a céh kettéválása valószínűen egybeesett a céhbeli mesterek létszámának gyarapodásával és a keresleti igény megnövekedésével. A több terméket előállító céh nyilvánvalóan nagyobb piacigényű lett, megnőtt a központ vásárkörzete és így a helyi kerámiastílus határa kiszélesedett. A privilégiumok vagy egyéb céhtárgyak alapján ismert fazekashelyek, ágak szerinti részletes vizsgálata egy komplex kutatás keretében pontosabb adatokat eredményezhetne. Jelen vizsgálat keretében erre nem vállalkozhattam. Az alföldi régióban számos egyedi megfogalmazású fazekasközpont működött. A sokszínű régiót tovább színezte, a nagyobb fazekasgócok mellett működő, ki969 KISS 1964, 303-304. 970 KRESZ 1960, 329. 971 KISS 1964, 303-304. 972 KRESZ 1960,301-302. 973 A készített edények színe alapján Hódmezővásárhelyen fehéredényes elnevezéssel illették a Csúcs városrészben dolgozó, bár nem ónmázas munkát készítő mestereket is (KRESZ 199l.a, 49).
