Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
Történetiség, funkcionalitás, regionalitás - A kora újkori kerámia általános jellemzői
143 „CSEREPEN ISMEREM, MINEMU FAZÉK VOLT...” TÖRTÉNETISÉG, FUNKCIONALITÁS, REGIONALITÁS Az írókás tálakra esetenként felakasztást szolgáló függesztőfiileket helyeztek.930 De nem minden tányért akasztottak falra. A vásárhelyi anyagból is kerültek elő függeszthető darabok, de a kis számarány felveti a tárolás más módjának lehetőségét. Ehhez kapcsolódóan jogos a kérdés, vajon hol tarthatták ezeket a tányérokat és tálakat. A 15-17. századból számos európai ábrázolást említhetünk, melyeken gyakran jelenik meg, a rendszerint a tűzhely fölé akasztott, tálak és tányérok tárolására szolgáló fali polc, falitéka.931 A bútordarab kialakítása egységes; felső részén a tálak tárolására kialakított deszkalappból és az alatta elhelyezkedő, a kancsók és korsók függesztését szolgáló fogakból állt.932 A tányértartódeszkán a tálak és tányérok sorban, szemben, esetleg oldalukra fordítva, egymásba csúsztatva álltak. Ugyanakkor ismertek a szobákban, a mennyezet alatt körbefutó karzat nélküli fali polcok, melyeken az elhelyezett edényeket egy keskeny perem védte a leeséstől. Különösen a Németalföldön és Németország módosabb polgári otthonaiban kedveltek ez utóbbi típusú polcok.933 Az inventáriumok adatai szerint, Magyarországon a 16-17. század folyamán válik általánossá a tányéros-tálas fogas {tálas). A későbbi néprajzi adatokkal ellentétben, feltűnésekor ez a bútor még a szobák berendezéséhez tartozott, a rajta elhelyezett edények nemcsak célszerűséget, de ily módon díszítőfunkciót is betöltötték.934 Mint annyi minden más hasonló berendezési tárgy kezdetben a tálas is, a főúri és polgári otthonok jellegzetes bútora, később került be a paraszti háztartásokba, és vált az otthonok jellegzetes tároló helyévé. A 18. század második felétől megfigyelhető, hogy fokozatosan „kiszorult” a konyhába, és a 19. századi inventáriumok többsége, mint a konyha egyik eszközét említi. Ezzel párhuzamosan, a szobai tálasfogasok egykori díszítőszerepét, a falra aggatott képek és az új stílusú dísztányérok veszik át.935 Visszakanyarodva a korabeli ólommázas írókás tányérok és tálak funkcionális szerepének vizsgálatához felvethető, hogy a tálasedények szobából való kiszorulása a funkcióváltással hozható összefüggésbe. Eszerint, a konyhába átkerült tálasfogas, az írókás ólommázas kerámia használati edénnyé való „devalválódásának” jelképeként értelmezhető. A váltás konkrét időponthoz nem köthető, inkább vagyoni állapot függvénye lehetett, a társadalmi helyzettől függően változhatott ideje.936 A társadalmi különbségek és a szociális jelleg a kora újkori kerámiát még kevéssé jellemzik, habár az előző évszázadokhoz képest a tárgykultúra vagyoni állapothoz kötött differenciálódása - éppen a tárgyalt újszerű funkció okán - egyre kézzelfoghatóbb. A korszak anyagi kultúrája még bizonyos fokú egységességet 930 GERELYES 1991, 31. 931 BENKER 1987, 27-28; BENKER 1984, 37; BRAUDEL 2004, 309; LAUX 1982, Abb. 166/9; THORNTON 1991,56. kép; HINZ 1989, 287 932 HOFFMANN 2001,3 87, 368. kép 933 HANSEN 1984, 24. és 25. kép; HINZ 1989, 98. kép; 1MHOF 1992, 91, 8. ábra; THORNTON 1985, 16. kép 934 RADVÁNSZKY 1986, II. 115,1. 23. 935 K. CSILLÉRY 1997, 92. kép 936 VIDA2003, 86.
