Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)

A kora újkori kerámia kutatása

13

„CSEREPÉN ISMEREM, M1NEMÜ FAZÉK VOLT...” A KORA ÚJKORI KERÁMIA KUTATÁSA

A KORA ÚJKORI KERÁMIA KUTATÁSA

A kora újkor kutatása több tudományterülethez kapcsolódik, így az eredményeket közzétevő irodalom is szerteágazó, a régészet-, néprajz- és történettudomány tárgyköréhez egyaránt tartozó. Jelen értekezés kereteit szétfeszítené valamennyi, témában publikált szakirodalom említése. Ezúttal néhány, a kutatási témához szorosabban kapcsolódó kutatástörténeti és módszertani szempontból meghatározó, illetve a korabeli kerámiaanyag feldolgozása tekintetében irányt mutató mü említésére szorítkozhatom.4

A régészettudomány figyelme viszonylag későn fordult a 16-17. századi anyagi műveltség felé. A kutatás kezdetben az építészeti, történeti és numizmatikai emlékek, majd a hódoltság kori művészeti, ezen belül is a török tárgyi kultúra elemzésére korlátozódott.5 Ehhez kapcsolódott a magyarországi oszmán-török kerámia vizsgálata, melynek nyitánya, az 1930-as években Budapesten végzett feltárások eredményeként napvilágot látott ásatási anyag feldolgozása.6 1944-ben, Garády Sándor munkájában már önálló fejezetet szentel a török kori agyagipari emlékeknek, de még a kézi korongolt kerámia kérdésével nem foglalkozott.7 Fehér Géza az első, aki a pécsi és az egri régészeti gyűjteményi anyagok feldolgozása kapcsán felfigyelt, az általa őskori jellegűnek nevezett kerámiacsoportra, melynek párhuzamait Bosznia-Hercegovinában találta meg.8 Szintén az ő nevéhez fűződik az Esztergom - Szenttamáshegyen feltárt első, és mindeddig az egyetlen magyarországi török fazekasműhely közlése.9 Az emlékanyag kutatásában élenjárt Gerő Győző, aki a törökkori hódoltság régészeti, művészettörténeti, elsősorban építészeti emlékeivel foglalkozott. Mellette főként a kézi korongolt edényanyag, az importkerámia, az anatóliai fajanszok elemezése révén kapcsolódott be a kerámiatörténeti kutatásokba.10 11

A hódoltság kori oszmán-török anyag mintaszerű feldolgozásában iránymutatók Gerelyes Ibolya és Kovács Gyöngyi kutatásai. Utóbbi a szolnoki gyűjtemény török kori kerámiaegyüttesének, és számos török palánkvár régészeti emlékanyagának" közzététele révén, míg Gerelyes Ibolya a tabáni leletanyag rendszerezése

4 Az utóbbi években több gyűjteményes kötet összegezte adott kutatási területek szakanyagi hivatkozásait (pl. GERELYES - KOVÁCS 2002; MRE 2003; TEREI - KOVÁCS - DOMOKOS - MIKLÓS - MORDOVIN 2011; BENKŐ - KOVÁCS 2010).

5 FEKETE 1926, 1943, 1959; GERŐ 1960; KAKUK 1996, KÁLDY - NAGY 1970, 1977, 1982, 1985; HEGYI 1988; 1995; 2002; 2007; DÁVID 1994; 1997; 199; 2002; GYÖNGYÖSSY 2004; FEHÉR 1963.a, 1963.b.; GERELYES 1994.

6 NAGY 1936.

7 GARÁDY 1944;

8 FEHÉR 1959, 1968, 1972.

9 FEHÉR -PARÁDI 1960.

10 GERŐ 1956, 1958, 1976, 1978, 1980, 1981, 1985, 1986, 1990.

11 KOVÁCS 1984; KOVÁCS 2001.a; 1991; 2003; KOVÁCS - RÓZSÁS 1996; 2010, 621-642; HATHÁZI - KOVÁCS 1996; 1997; 2009.