Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
Történetiség, funkcionalitás, regionalitás - A kora újkori kerámia általános jellemzői
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” TÖRTÉNETISÉG, FUNKCIONALITÁS, REGIONALITÁS 136 leletegyüttesek tanúsága alapján az ilyen stílusban gyártott fazekasáru használata főként a hódolt részekhez köthető, ott kerülnek elő legnagyobb számban.883 Kovács Gyöngyi, a szolnoki hódoltság kori régészeti kerámiaanyag értékelése kapcsán a folyatott máztechnika két változatát különítette el,884 melyek közül az egyiket - amely a vásárhelyi ótemplomi leletegyüttesben egy lapos tálon tűnik fel - a talpas tálformához köti. A technika lényege, hogy a formázás után az edény díszítendő felületére fehér színű, híg engobe-ot folyattak, melyre színes - ezúttal zöld - fedőmázat vittek fel. Ahol a máz közvetlenül a nyers agyaggal érintkezett, ott sötétebb árnyalatban tűnik fel, míg az engobe felett világosabb színű maradt. Soproni Olivér a hódoltság kori folyatott mázas kerámiaanyagban három díszítőstílust határozott meg: a szabálytalanul csorgatott, a sásleveles és a foltos mázas technikát. A sásleveles motívumot török eredetűnek tartotta, de megjegyezte, a technika, a 18. századi nyugat-európai anyagban sem ismeretlen.885 A díszítmény továbbélése a néprajzi fazekasság körében is kimutatható. A színes, szabályosan, sugarasan csorgatott sávdíszü tálak különösen a dél-dunántúli központokban jellemzőek. Leggyakoribb előfordulásuk a mórágyi, a bajai és a szekszárdi tálak-tá- nyérok.886 A néprajzi anyagban sárközi típusként megnevezett márványos folyatás lényege, hogy az edény világos és sötét engobe-os peremére különböző színű vonalakat húztak, illetve szabályos rendben pöttyöket vittek fel a díszítendő felületre, melyek a forgatás következtében, a tálak öblében sugarasan folytak össze.887 A folyatás kiterjedhetett a tálbelső egészére, de bizonyos típusoknál csak a peremrészre koncentrált. A sárközi kerámia néprajzi vizsgálata kapcsán ma a kutatók egy része vallja, hogy a kerámiastílus 18-19. századi forma- és mintakincsének megjelenésében nem a balkáni eredet, sokkal inkább az újkori német betelepülők által közvetített kulturális hatások a perdöntők.888 Az elemzett régészeti együttesekben a folyatott máztechnika mindhárom típusával találkoztam, de az eljárás alkalmazása - a leletegyüttes egészét figyelembe véve - kivételes (20. ábra). Képviseltek mind a kusza csíkszerüen csorgatott, a tálak öblében részben szabályosan összefolyó,889 mind az oldalfalra koncentráló, az öbölig csak részben, szabálytalanul lefutó díszítések.890 Egyes töredékeken megfigyelhető a foltszerű minta,891 míg a Bocskai 883 Pécs: FEHÉR 1959. 111. XXXIV. Tábla; Eger: FODOR-KOZÁK 1970-71, 149. 9. és 10. képek; FEHÉR 1972, 192-193. II. tábla 3, III. tábla 1, IV. tábla 4-6, V. tábla 3; Buda: SOPRONI 1981, 65. 1. tábla 5; Szolnok: KOVÁCS 1984, 31-34. 12. tábla 3-7, 13. tábla 1-2, 4-6, 14. tábla 1, 3, 15. tábla 1-6, 16. tábla 1-6, 17. tábla 1-3; Fehérvár: SIKLÓSI 1982, ltsz. 81.15. és 81.44.1-3. 884 KOVÁCS 1984, 31-33. 885 SOPRONI 1981, 88. 886 J. ISTVÁN 1964,96. 887 GREIN 1977, 19-27. 888 NAGY J.T 1995, 509. 889 TJM 99.2.301. 890 TJM 99.2.99. 891 TJM 2002.52.88, TJM 2002.52.120. A foltszerű folyatással díszített tálakra a 17. század második feléből származó leletegyüttesekből találunk példát (RADIC - BOJCIC 2004, 201, 398; GERE- LYES 1991, 60, 5; BERTALANNÉ 2004, 59, 18. kép).
