Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
Történetiség, funkcionalitás, regionalitás - A kora újkori kerámia általános jellemzői
131 „CSEREPEIM ISMEREM, MINEMU FAZÉK VOLT...” TÖRTÉNETISÉG, FUNKCIONALITÁS, REGIONALITÁS TORTENETISEG, FUNKCIONALITÁS, REGIONALITAS A KORA ÚJKORI KERÁMIA ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI A kerámia, funkcionális jellegéből adódóan, az igényeknek és a használók ízlésének megfelelően, az életkörülmények alakulásával párhuzamosan változott. Szerepéből adódóan egyfajta indikátorként jelezte a társadalmi és gazdasági változásokat, tükrözte az életszínvonalban bekövetkező átalakulási folyamatokat, magán hordta a kor aktuális divatirányzatainak és stílusainak jellemző jegyeit. Egy adott kor és terület fazekaskultúrája rendkívül összetett, ennek megfelelően jellemzése is többrétű. Bemutatható a készített edények összetétele, mennyisége és az alkalmazott díszítőtechnikák szerint. Megközelíthető a használati jelleg és a funkció oldaláról. Elemezhető technikailag, történetileg, a különböző stílusrétegek és az interetnikus kulturális hatások vizsgálata kapcsán. Kutatható területiségében, társadalmi-szociális meghatározottsága alapján. Leírható történetileg, kronológiai - lag, tipológiailag, stíluskritikailag és regionalitásában egyaránt. A kora újkor edénykultúrája új fejezet a kerámiafejlődés történetében. Az újszerűség megragadható egyrészt a korabeli edények készítési és égetési technikájának változásaiban, az előállított termékek körének bővülésében, díszítésbeli újításokban, a termékszerkezet bűvölésében és differenciálódásában. Tetten érthető a kerámia szerepének funkcionális jellegű kiszélesedésében, a korábbiaktól eltérő újfajta ízlés és igény megjelenésében, a díszítési kedv és a díszítés iránti vágy megnövekedésében. A magyar népi agyagművesség arculatát több tényező együttes hatása alakította. A parasztfazekasság fejlődése szempontjából jelentős a szerepe a történelemi hagyományoknak. A késő középkori edényművesség helyi tradíciói és a hódoltság időszakában különböző irányból, kívülről érkező kulturális hatások együttesen formálták a magyar népi kerámia regionálisan eltérő stílusát. A török hódítás következtében három részre szakadt ország területi egységeinek eltérő gazdasági és társadalmi fejlődése politikailag, gazdaságilag és társadalmilag teremtett alapot a 19. századi regionális stílusegységek különböző irányú fejlődésének, fazekaskörzetek szerinti szétválásának. A széttagoltság állapota közvetlenül nem jelentett kulturális zártságot, mindössze felerősítette a földrajzi sajátosságokból adódó, a kerámiakészítés tekintetében korábban is fennálló regionális eltéréseket, illetve differenciálta, fokozta vagy tompította a korszakban különböző irányból érkező kulturális hatások szerepét. A magyar népi kerámia történeti fejlődése szempontjából a kora újkor edényművessége alapvető. Különösen a hódoltság kori nyugati, német, habán, olasz, valamint a déli, balkáni-délszláv, illetve oszmán-török fazekaskultúra által közvetített technológiai, formai és díszítő-eljárásbeli újítások szerepe dön-
