Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
A kora újkori kerámiaegyüttesek régészeti feldolgozása
„CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT.. A KORA ÚJKORI KERÁMIAEGYÜTTESEK FELDOLGOZÁSA 122 nyílású típusok jellemzőek. Az értékelésbe vonható peremek függőleges állásúak, egyszerűen tagoltak (18. tábla 1). A fülek laposak, lekerekített téglalap-átmetszetű- ek, rendszerint a perem alól indultak. Az anyagcsoportban előfordultak szűrőlemezes edények is.787 A sávosan festett díszű fazekakkal szemben, a festett díszű, vékony falú folyadéktárolók használata nem jellemzi egyik vásárhelyi anyagot sem, több más alföldi leletegyütteshez hasonlóan.788 Észak felé haladva, a gömöri régió körzeteiben nagyobb számarányban képviseltek, előfordulásuk a hasonló díszű fazekakéval szinte azonos arányú.789 Az elterjedésük alapján úgy tűnik, ezek a folyadéktárolók a felvidéki területeken készülhettek, az azonos anyagú visszakarcolt festett technikájú vászonfazekakat előállító fazekasműhelyek termékei lehetnek. A néprajzi adatok alapján fehérre égetett, festett korsókat nemcsak Gömörben, de Réven is készítettek, ott is tűzálló agyagból. A fürdéshez és a mosáshoz melegítették bennük a vizet.790 A korsók és kanták alapvetően helyben készülhettek, csak azokat szállították távolabbi vidékről, melyeket a víz melegítésére használtak. A sárgásfehér színű folyadéktároló edények között akadtak olyanok, melyek külső oldalukon vörös, vörösbama engobe-bal festettek, de belső oldaluk sosem mázas. Anyagukban a rácsos festésű, halványvörösre égetett edénykörhöz kapcsolhatók, de edényszínük és a festett motívumok részben különböző azokétól. Jellemzően homokkal soványítottak, néha apró kaviccsal kevertek, vastagabb falúak. A nyakuk szűk, peremük függőleges állású, a szélek lekerekítettek, egy esetben a külső oldalon többszörös bordával tagolt.791 A nyak- és peremátmérők nagysága alapján a folyadéktárolók között ezek lehettek a legkisebb méretűek. A festés főként a perem külső oldalára, illetve a nyak vonalára korlátozódott (16. tábla 3, 5). A minták között jellemzőek az egyenes vonaldíszek, melyek sokszor egymással párhuzamos irányú vonalkötegeket alkottak (16. tábla 3), esetleg hullámvonalas festéssel kombinálva tűntek elő (16. tábla 5).792 Az anyagban egyedi típust képviseltek azok az ótemplomi edénytöredékek, melyeket rácsmintából és egymásba kapcsolódó íves kacsmotívumokból álló, függőleges osztó sávokból felépülő, festett mintasor díszített (13. tábla 1-2).793 Viszonylag kis számban képviseltek a külső felületükön mázas folyadéktároló edények. Összefüggő mázazást csak a világos alapszínű, rendszerint sárgásfehérre, ritkábban világosbarnára égetett folyadéktárolók belső oldalán alkalmaztak.794 787 TJM 99.2.792, TJM 99.2.311. 788 KOVÁCS 200l.b, 206 16. kép 1; KOVÁCS 1991, 354, lII.t./l-6; LASZLOVSZKY 1991, XI. tábla 3.kép 789 TOMKA 2005, 137; VALTER 1991,25,9. kép 2; DRENKO 1970, 164 Obr. 20. 5-7; KALMÁR 1959, LXXIII. tábla 790 D. SZABÓ 2011, 591; KRESZ -KÖVÉR 1983,30. 791 TJM 99.2.476. 792 TJM 99.2.509, TJM 99.2.510, TJM 99.2.82. 793 TJM 99.2.82, TJM 99.2.378. - Ez utóbbi darabnál nem zárható ki, hogy az oldaltöredék eredetileg folyadéktároló edényhez tartozhatott. A díszítés alapján besorolása bizonytalan. 794 TJM 99.2.29, TJM 99.2.307, TJM 99.2.450.
