Lajkó Orsolya: „Cserepén ismerem, minemű fazék volt..." (Szeged, 2015)
Intráda
9 „CSEREPÉN ISMEREM, MINEMŰ FAZÉK VOLT...” INTRÁDA INTRÁDA A kora újkor, a történelemben évszámokkal megadott időkeret, régészetileg tágab- ban értelmezett. A korszak időhatárai országonként is változnak, és eltér a fogalom definiálása is aszerint, hogy az elnevezés időrendileg, történetileg vagy tematikusán közelített. Az angolszász terminológiában apost-medival archaeology, lényegében a középkori régészet fogalmi kiterjesztése, míg a historical archaeology és az industrial archaeology kifejezések más megközelítésűek. Németországban és Magyarországon, a korszak megnevezésére bevezetett új fogalom, időrendiséget fémjelez.3 Ugyanakkor a korábbi évszázadokhoz képest újszerű anyagi kultúra megjelenése tekintetében tematikailag is különböző. Magába foglalja a 16. század elejétől, a 18. század első feléig tartó, mintegy két évszázadnyi intervallumot, melyben a török hódítás és visszafoglalás ténye katonapolitikai értelemben fontos fordulópont, míg a 17. század vége, a 18. század eleje kulturális téren kontinuitást mutat. A történelemben hosszú 17. századnak nevezett időszak, a Habsburg Birodalom, a királyi Magyarország és az Erdélyi fejedelemség kora. A korszak politikai, gazdasági és társadalmi változásai az anyagi műveltség tekintetében is látványos átalakulásokat eredményeztek. A távolsági kereskedelmi kapcsolatok kiszélesedése, a fogyasztási kultúra gyarapodása, az étkezésben és a táplálkozásban is új fejezetet nyitott. Mindez megfigyelhető a fazekasság ugrásszerű technikai fejlődésében, a forma- és mintakincs gazdagodásában. A kor kerámiájának vizsgálata több szempontból izgalmas. Lehetőséget kínál a különböző - történeti, régészeti és néprajzi - forrásanyagok összevetésére, az összetett kulturális hatások kerámián jelentkező, régészetileg is megragadható változásainak elemzésére. A 17. századból ránk maradt edények a néprajz és a régészet határán álló időszak termékei. A néprajzi kerámiaformák és díszítmények, a regionális stíluscsoportok és a lokális díszítőhagyományok történeti előzményét a régészeti ásatások emlékanyagában kell keresnünk. Jelentősége ellenére a 17-18. század a kerámiakutatás legkevésbé tisztázott időszaka. Máig nem sikerült megnyugtató módon rekonstruálni a magyar ólommázas kerámia fejlődését, pontosítani a 19. századi regionális stíluscsoportok és díszítőhagyományok történeti előzményeit. E tekintetben a régészettudományra fontos szerep hárul. Régészeti metódusok hiányában már a 18-19. századi edénymüvesség sem tárható fel teljességében. Az ásatási leletek a néprajzi gyűjteményekből többnyire hiányzó, tucatjellege miatt értéktelennek minősített, de a mindennapokban használt fazekastermékekről tájékoztatnak. A kora újkor edénymüvességének régészeti kutatása, a különféle technikai újítások - a gyorsan forgó, lábbal hajtott fazekaskorong, az égetési technika, a mázhasználat tökéletesedése, a vegyesmázas eljárás, a máz és az egy vagy többszínű festés egy tárgyon való megjelenése -, a korábbitól eltérő vagy továbbélő 3 LASZLOVSZKY - RASSON 2003, 377-381.
