Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
4. Glässer Nornert: Az integráció politikai liturgiái: Szimbolikus politika és hazafiasság Löw Immánuel beszédeiben
Glässer Norbert Az integráció politikai liturgiái Szimbolikus politika és hazafiasság Löw Immánuel beszédeiben01 A j-j emancipáció és a társadalmi szerepvállalás lehetővé tette a közép- IlZi európai zsidóság számára a modern nemzeteszmékkel való azonosulást. A társadalmi változások mögött álló eszmék a felvilágosult abszolutista uralkodók zsidóságot integrálni, „hasznos polgárrá tenni" akaró törekvéseiben gyökereztek. A zsidóság 19. századi története során ezek a tendenciák egybe estek egyfelől a zsidóság kései konfesszionalizálódásával, másfelől a modernitásra adott belső zsidó válaszok megjelenésével. A szétszóratásban a zsidóságnak a befogadó államhoz való viszonyát a vallási hagyomány keretei határozták meg. A felvilágosodással, majd a modern politikai polgári öntudat kialakulásával olyan jelenségek tűntek fel közösségi/ vallási kontextusban, mint a többségi modern asszimilatív nemzeteszményhez való igazodás, a nemzeti történelem nagy eseményeire reflektáló zsinagógái beszédek és a környezet szimbolikus politikájának a judaizmus keretei között történő adaptálása. A tanulmány Löw Immánuel szegedi főrabbi, orientalista, felsőházi tag beszédeinek példáján elemzi a magyar szimbolikus politika jelképeinek beépülését a magyar zsidó önmeghatározásba.02 Ennek főbb pontjaiként a rendi, dinasztikus ünnepek mellett formálódó nemzeti ünnepkultúrához kapcsolódó homíliákat, valamint a Nagy Háború propagandájának lecsapódását és emlékezetét tekinti át. A 19. században formálódó nemzeti szimbolikus politikák sorra a vallási kultúra toposzaira, szókészletére és rítusaira épültek rá. A tanulmány ebben az értelemben használja A. Gergely András „politikai liturgiák” fogalmát,03 amelyeket nem párhuzamokként szemlél, hanem az adott felekezeti vallásgyakorlattal összefonódó jelenségekként. A judaizmus reformtörekvései között a nemzeti nyelvű homíliák fontos szerepet töltöttek be a modern nemzetállami keretekhez történő igazodásban, a nemzeti nyelvek és kultúra elsajátításában, a reformtörekvések terjesztésében. A közösségi zsinagógái beszédek (drasot) a premodern és tradicionlaitásra törekvő közösségekben többnyire erkölcsnemesítő, feddő jiddis nyelvű szónoklatok voltak. A „népek nyelvén" - előbb németül, később magyarul - elhangzó homíliák így a zsidó felvilágosodás jelképei lettek. A történeti és helytörténeti kutatás változó időpontokhoz és eltérő személyekhez köti az első magyar nyelvű zsinagógái szónoklat megjelenését. A magyarországi zsidóság emlékezetében ez Löw Immánuel apjának, Löw Lipótnak a rabbinikus működéséhez kötődik. 01 A szerző az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport (03 217) ösztöndíjas munkatársa. 02 Löw 1896; Löw 1900; Löw 1903; Löw 1923; Löw 1928; Löw 1939 03 A. Gergely 2013 92 oooo^ooooooooooooooo Zsidók Szeged társadalmában
