Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
3. Mód László: Ormódi Béla szerepe a homoki szőlő- és borgazdálkodás fejlesztésében (Horgos-Királyhalom és Pusztamérges)
felrakni. Több sajtó is működött a gazdaságban, a legnagyobb 15 hektós volt, mellette néhány kisebb segítségével szorították ki második menetben újra, még szárazabbra a törkölyből a maradék levet. Korszakunk végén már használták itt a víznyomásos (hidraulikus) présszerkezetet, amely csaknem tökéletesen szárazra nyomta ki a bogyókat, jó évben a rizling 22-24 cukorfokú mustot is adott, amiből erős (magas alkoholtartalmú), s éppen ezért jól eltartható és szállítható bor lett. A termés helybeni, az értékesítést megelőző tárolását két nagy, földalatti pince biztosította. 50-60 hektós hordókban érlelődött és állt itt a bor. E hatalmas hordókat szüret előtt úgy tisztították, hogy a fenéknyíláson egy vékonyabb ember bemászott, drótkefével súrolta belülről, s a borkövet is leverte a hordó faláról. A kiforrott must, vagyis az újbor kezelésének fontos mozzanata volt a fejtés. Ha olyan volt az év, hogy rothadt, penészes szőlőt szedtek, a forrás után azonnal levették a seprőről a bort, ha egészséges fürtöket tudtak feldolgozni, akkor decemberig érlelték rajta, s csak ekkor következett az első fejtés, tavasszal pedig, a még a pincében maradt mennyiséget újból lehúzták. A fejtés úgy zajlott, hogy a hordót csapra ütötték, majd a csaphoz gumitömlőt csatlakoztatva jutott el a bor a másik hordóba. A pincében folyó munkálatokat külön vincellér irányította és felügyelte. A birtokos háza alatt külön kóserpince is volt, ahol a korábban kijelölt, általában legjobb táblák termésének a feldolgozása és kezelése szigorú szabályok között folyt. A borok nagy részét Ausztriába vitték és ott értékesítették. Egy kocsira két darab 4 hektós vagy egy darab 5-6 hektós, borral teli hordót helyeztek, így szállították télidőben a kiskunhalasi vasútállomásra, ahonnan vagonokba rakva jutott el az áru Bécsig. A birtokon pálinkafőzde is működött, a törkölyt földbe mélyített betontartályokban, betaposva, homokkal lefedve tárolták, s a tél folyamán folyamatosan főzték. Két főzőüst, egy 300 literes és egy 200 literes működött a gazdaságban. A téli időszakban - a pálinkafőzés mellett - a karók hasítását végezték, ilyenkor a szőlőket övező kapuk nyitva álltak. A szőlőbirtok sorsa az 1940-es évek második felében és az 1950-es években második világháborút követően a földreform kiterjedt a szőlőbirtokokra is, amelynek következtében Magyarországon mintegy 27 000 hektár került új tulajdonosok kezére, fokozva ezzel a birtokszerkezet szétaprózottságát. A Szegedi Állami Szőlészeti és Borászati Kerületi Felügyelőség iratanyagának egyik legértékesebb darabja 1946-ból származik, amelyben Pesthy Pál kerületi felügyelő tájékoztatta az illetékes minisztériumot a földreformnak a szőlő- és bortermelés Zsidók Szeged társadalmában oooooooooooooooooooo 85
