Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
3. Mód László: Ormódi Béla szerepe a homoki szőlő- és borgazdálkodás fejlesztésében (Horgos-Királyhalom és Pusztamérges)
1897-ben 120 000 forint értéket képviselt. 1901-ben a részvénytársasági és az Ormódi-féle telepről 65 000 kosárban, mintegy 3650 mázsa étkezési szőlőt szállítottak el. A birtokosok nagy gondot fordítottak a csemegeszőlő piaci előkészítésére, amely nagy mértékben hozzájárult az értékesítés sikerességéhez. A részvénytársaság Dél-Tirolból, Meran vidékéről szerződtetett alkalmi munkásokat, akik a chasselas különleges csomagolását végezték.21 Az 1890-es évek közepén a magyar királyi államvasutak engedélyével Palics és Horgos között a 113. őrháznál elhelyezkedő, „Királyhalmok” nevű megállóhelynél lehetővé vált a szőlőtermés elszállítása az erre a célra kijelölt tehervonatok segítségével.22 Az értékesítési lehetőségek bővítéséhez jelentős mértékben hozzájárult az is, hogy az 1890-es évek végére Horgos-Királyhalmon a korábbi őrház-megállóhelyet rendszeres vasúti állomássá alakították.23 A csemegeszőlő szállítását segíthette elő a Szobonya-féle rácsos vagonberendezés, amelynek a MÁV megvásárolta a szabadalmi jogát. A találmány jelentős mértékben hozzájárult a vasúti kocsik hiányának a mérsékléséhez, mivel 100 métermázsa árut lehetett a korábbi 30 helyett elhelyezni a raktérben. A rendelkezésünkre álló források segítségével könnyen megrajzolhatjuk a Királyhalmon termelt szőlő értékesítési körzetét, azaz számbavehetjük azokat a településeket, ahova évről évre rendszeresen szállítottak kisebb-nagyobb mennyiségben az áruból. A termés zömét az Osztrák-Magyar Monarchián belül adtak el, de Németországba, főként Berlinbe is jutott belőle. Az 1896-ban elszállított 3 3 617 kosár szőlő Budapestre, Bécsbe, Prágába, Berlinbe, Lembergbe, Krakkóba, Kassára, Kolozsvárra és Szamosújvárra került. 1902-ben a termés két legfontosabb felvevő piaca Bécs és Budapest volt, de nagyobb mennyiséget vittek Eszak-Magyarországra, Galíciába, Felső-Ausztriába és Erdélybe is. Az étkezési szőlő mellett a Királyhalmon termelt bor is jelentős jövedelemhez jutatta a birtokosokat, amelynek nagy részét közvetlenül a kierjesztést követően főként a szomszédos alföldi vármegyékben értékesítették, de budapesti és bécsi vendéglősök, kocsmárosok és borkereskedők is szívesen vásárolták. Szarvady Lajos helyi szőlőbirtokos és kamarai elnök beszámolójából világosan kiderül, hogy ez nagy mértékben annak tudható be, hogy a gazdák a minőségi fajtákat részesítették előnyben, valamint nagy gondot fordítottak a borok megfelelő kezelésére. Ormódi Béla a többi királyhalmi birtokoshoz hasonlóan a szőlőtelepekről származó, szaporításra alkalmas vesszőkből is bevételre tehetett szert, amit bizonyítanak a Borászati Lapok hasábjain megjelent hirdetések. 1894 novemberében 80 000 darab nagyburgundit, 70 000 darab piros veltelinit, 21 Bálint Sándor 1976. 575. 22 Szegedi Híradó 1894. október 10. 3. 23 Borászati Lapok 1899. augusztus 20. 618. Zsidók Szeged társadalmában oooooooooooooooooooo 77
