Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
2. Karády Viktor: A zsidó 'túliskolázás' Suegeden. (Felekezeti egyenlőtlenségek a középiskolák használatában)
A mennyiségi 'túliskolázás' alaptényeire jó fényt vetnek a helyi felnőtt (14 évnél idősebb) férfinépesség iskolázottsági szintjére vonatkozó hivatalos népszámlálási adatok. Ezek szerint Szegeden és Csongrád megyében a 1910- ben már az érintett zsidók 28 %-a végzett el legalább 8 középiskolai osztályt (ami az érettségizetteken túl az egyetemi és főiskolai diplomásokat is magába foglalja), míg a katolikusoknak mindössze 5 %-a. Húsz évvel később a zsidók 37 %-a haladta meg a fenti középiskolás szintet, szemben a katolikusoknak továbbra is csak 8 %-nyi töredékével. Ha a középiskolának legalább négy osztályát bejártak arányát vesszük alapul, akkor a zsidó férfiaknak már 1910-ben is túlnyomó többsége (60 %) valamelyes igazolt műveltséggel rendelkezett a katolikusoknak csupán 11 %-ával szemben. 1930-ra az utóbbi arányok a zsidóknál már 68 %-ot, a katolikusoknál továbbra is csak az erősen kisebbségi 18 %-ot érték el a közben bekövetkező fejlődés ellenére. Emellett azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a magasabb műveltségű zsidóságon belül 1920 és 1930 között a főiskolai végzettségűek aránya nem jelentéktelenül zsugorodott, annyira, hogy az evangélikusok között 1930-ra már lényegesen magasabb volt az egyetemet végzettek aránya, mint a zsidóknál. Mindez egy sor helyben és országosan is megfigyelhető tényező hatásmechanizmusának felelt meg. Itt mindenek előtt természetesen az 1920- as numerus clausus törvény drasztikus következménye érhető tetten, annak ellenére, hogy Szegeden valamelyest könnyebb volt egy zsidó érettségizőnek bekerülni az immár helyben működő egyetemre, mint például Budapesten. (Az orvosi karok diákságának egészére kiterjedő prozopográfiai kutatásunk szerint ezt megerősíteni látszik például az, hogy az 1919 és 1950 között diplomázó medikusok 19,7 %-a volt zsidó vallású Szegeden, szemben a budapesti kar 16,5 %-val.) De a csökkenésben minden bizonnyal szerepet játszott a legműveltebb - és társadalmilag leginkább 'asszimilált' - zsidó miliőknek a többinél magasabb 'kitérési rátája', mely éppen a diplomás szakértelmiségi csoporton belül vont ki sokakat a 'zsidóság' statisztikai kategóriájából. Ide tartozhatott a zsidó felnőtt lakosság elvándorlási mozgalma is, amely főképp a fiatal férfiakat érintette és minden valószínűség szerint leginkább azokat, akik a numerus clausus áldozatai is lehettek volna. Ennek illusztrálására álljon itt néhány szám. Az 1910-ben 10-19 éves 805 zsidó fiúkközül08már eleve csak 593 volt található Szegeden a 20-29 éves korcsoportban 1920-ban a népszámlálás szerint08 09, ami a háborús veszteségekkel együtt mintegy 27 %-os csökkenésnek felelt meg. De az utóbbiakból 1930-ra már mindössze 390-et számoltak össze a 30-39 évesek között10, ami 34 %-os veszteséget jelentett, azaz magasabbat békeidőben mint a háborús évtizedben! Pontosabb adatok híján munkahipotézisem az, hogy ebben a zsugorodásban 08 L. Magyar statisztikai közlemények 61, 424-425. 09 L. Magyar statisztikai közlemények 73,166. 10 L. Magyar statisztikai közlemények 96, 295. Zsidók Szeged társadalmában ooooooooo^oooooooooo 45
