Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)

1. Marjanucz László: A szegedi zsidóság a neoabszolutizmus korában (1849-1967) (Adalékok a szegedi zsidók 19. századi helyzetéhez)

amelyből megvette Széchenyi téri telkét. Az üzleti élénkülés jele volt az is, hogy a Klauzál-Kárász féle házsor előtti telkeket 1872-ben eladták a Kereskedelmi és Iparbanknak. De a bank alaptőkéjében és az elhelyezett betétekben szintén ott volt a nagyban értékesítő terménykereskedelem haszna.41

A Kereskedelmi Testület ösztönzésére 1856-ban a tanács neki látott a Szeged- Szabadka, Szeged-Nagyvárad országút javításának. Apolgári viszonyok teremtette lehetőség a földrajzi mobilitásra, kereskedelmi és áruforgalmi vállalkozásokra, megnövelte a személyek mozgását, és az áruk fuvarozását, míg a katonai diszlokáció egyenesen szükségessé tette azt. Az országutak műszaki állapotát ehhez megnőtt polgári és katonai forgalomhoz kellett igazítani. A tanácsi döntés hátterében ez állt. Haszonélvezői között azonban nemcsak az üzleti élénkülésre váró kereskedők és iparosok találhatók, hanem a teljes polgári közösség.42

Magyar - zsidó kapcsolatok

A föntebb ismertetett foglalkozások, megélhetési módok során szerzett tapasztalatok alapján a szegedi nép nyelvében különös alakban rögzültek a zsidók bizonyos csoportsajátos tulajdonságai. Bálint Sándor gyűjtötte össze ezeket a nép ajkán született különböző, de találó elnevezéseket. Ismerték a „bőrös zsidót”, aki az elhullott, vagy levágott állatok bőrét vásárolta össze és házalt vele. Fennmaradt a „fülbajszos” (pajeszos), a „jordán" (külvárosi), „lengyel" ( kaftános), „tollas" (tollal kereskedő) és a „rongyszedő” zsidó neve. Valamennyi a kenyérkereset vagy külső megjelenés szokatlan, a befogadókétól elütő tulajdonságát ragadta meg a sajátos elnevezésre. Használták még a „gübülü" kifejezést, amely a zsidó gúnyos megjelölése volt. „Kuczkónak" azt a zsidót, illetve azokat a zsidókat nevezték, akik a sátoros ünnepen esőért imádkoztak, mert különben megrühesednének. Gyakran hangzott el a népnyelvben a „vörös zsidó” fogalma, amelyen a magyar kártya vörös alsóját értették. A rongyszedő zsidó” elnevezés annyiban félrevezető, hogy nemcsak rongyot, hanem mindenféle lim-lomot vásárolt az illető. Még az 1850-es években is egylovas kocsival járt utcáról-utcára. Tápén pl. nem pénzért vásárolt, hanem cserépedényeket, olcsó gyűrűket adott érte.43

A Szegedi Híradó a helyi zsidókról az egyik legtöbbet tudósító lap volt az 1860- as években. Rendszeresen közölte a névmagyarosítási eseteket, amelyek persze nemcsak zsidókat, de németeket és szerbeket is érintettek, de arányait tekintve mégis a zsidóság jellemző magatartásformája volt. Föltűnő tartalmát az adta, hogy az osztrák korszakban a magyar névválasztás valóságos kuruckodásnak

41 CSMLKgy.jkv. 227/1872

42 CSML Tan. ir. 1471/1856

43 Bálint Sándor: Szegedi szótár II.

26 000000000<X>000000000

Zsidók Szeged társadalmában