Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
14. Bácskai Éva Szeged: Elrabolt ifjúság (A Radó csald történetéből)
- Megsemmisítést kislány, megsemmisítést. Nem értették ennek értelmét, hiszen akkor még nem tudták, mi folyik évek óta Auschwitzban, Birkenauban és a többi elgázosító helyen, ahol már évekkel előre szervezetten, és folyamatosan építették a krematóriumokat óriási kéményekkel, amelyen majd egy több évezredes múlttal és kultúrával élő népet fognak úgy elfüstölni, hogy még írmagjuk se maradjon. A szerelvény elindult, de az eredeti cél megváltozott. Theresienstadt, majd azután valószínűleg az auschwitzi úti cél helyett, ismét a straßhofi elosztóhelyen voltak. Naponta többször fújtak légiriadót, és potyogtak a bombák. Óvóhely hiányában, a barakkokban élték át ezeket a támadásokat, és szemmel kísérhették a lövedékek útját, és saját fülükkel hallhatták a pusztítást. Egy ilyen légitámadás után, amint kimerészkedtek a barakkból, csak az őrök hűlt helyét találták. Elinaltak. Azonban korai volt az öröm, helyettük ukrán őrök érkeztek és ők sokkal kegyetlenebbek voltak az osztrákoknál. Korbáccsal verték az embereket és éheztették őket. A bombázások pedig tovább folytatódtak. Rettegve várták a halált, mely bármely pillanatban lesújthat rájuk. Egy reggel arra ébredtek, hogy egyedül vannak őrök nélkül. Már az ukránok is elmenekültek. A deportáltak elfoglalták az őrök szobáit, és itt várták a felszabadítókat. Híre jött, hogy egy vasúti kocsiban lekvárszállítmány vesztegel. Mindenki nekieredt és rohant csajkájával, edényével a lekváros vagonhoz. Ernő felesége, Klári is szaladt egyetlen télikabátjában, melynek gallérján ezüstróka prém díszelgett, ezt még Szegedről hozta, ez maradt meg neki a régi életéből. Nagyon futott, hiszen másfél éves kislánya éhezett, kellett volna a gyereknek a kalória. A tömeg elejére került, és ahogy a kiéhezettek megrohamozták a vasúti kocsit, fellökték, és ő fejjel és szőrmével merült bele a lekvárba. Alig tudták kihúzni belőle a zokogó Klárit, és ahogy sietett vissza rendbe szedni magát, a kiéhezett gyermekek rohantak utána és nyalták hajáról és prémjéről az édes lekvárt. Folyamatosan érkeztek hírek a háború jelenlegi állásáról és az oroszok közeledtéről. Egyik nap valaki elkiáltotta magát: - Megjöttek! Szaladtak kifelé és azt látták, hogy körülbelül száz méterről közeledik egy fegyveres orosz katona. Felemelt kezekkel futottak felé.- Deportáltak vagyunk! Deportáltak vagyunk! - kiabálták, de valószínű, amint rájuk nézett ezt magától is kitalálta.- Önök szabadok - szólt az orosz. Erre mindenki körbefogta és csókolgatta a katonát, örömmámorban úszott a tábor és aztán amint körbenéztek látták már, hogy nem csak ez az egy orosz van velük, hanem amerre csak néztek, mindenütt ott voltak a felszabadító katonák. Zsidók Szeged társadalmában oocoooooooooooooooo^ 253
