Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)

14. Bácskai Éva Szeged: Elrabolt ifjúság (A Radó csald történetéből)

- Emerich a nevem.

Ettől a naptól fogva mindig feltűnt valahol Emerich, és gyakran hozott magával valami ennivalót, pedig neki sem jutott sok. Ausztriában, abban az időben jegyre lehetett vásárolni, hisz háborúban ez már csak így szokás.

Vica lágerbeli barátnőjének is volt osztrák udvarlója. Ő is többször kapott tőle ennivalót. Mivel mindenki sokat éhezett, megbeszélték, hogy amit kapnak, elosztják egymással. így mindig jutott pár falat a „dörgemüse” moslékon kívül is.

Emerich az egyik alkalommal azzal állt elő, hogy örülne, ha Vica és Margit, a barátnő, meglátogatnák a lakásán.- Ne lepődjetek meg, nekem családom van, nem vagyok független ember. Az első feleségem szegény, meghalt. A kislányommal egyedül maradtunk. A gyerek még oly pici volt, hogy nem tudtam egyedül felnevelni. A szomszédom, egy nálam jóval idősebb nő, segített nekem a gyermeknevelésben. Pelenkázta, etette, felnevelte a lányomat. Később azt kérte tőlem, hogy vegyem el feleségül. Öreglány volt, és férjről álmodozott, a jóságáért megtettem neki ezt a szívességet, pedig sohasem szerettem. Ha eljöttök a barátnőddel, csak annyit fogok otthon mondani, hogy két lány jön hozzánk a lágerből, mert szegénykék nagyon éhesek.

Vica és Margit felfedezték, hogy a kerítésen van két rács, amelyek között szélesebb a hézag és talán kiférnének rajta. Megvártak vele egy csendes téli estét, amikor hamar besötétedett. így történt, hogy első alkalommal kiszöktek a lágerből és vendégségben voltak egy osztrák családnál. Megúszták. Azután még egy alkalommal próbálkoztak vele, de azután soha többet. A második eset úgy történt, hogy valamelyik munkás megszánta őket, és élelmiszerjegyet nyomott a kezükbe. Ők pedig a rácson át kisétáltak a legközelebbi boltba. Már majdnem révbe értek a vásárlással, amikor egy nagydarab, fasiszta nő, aki szintén vásárló volt, elkezdett ordítozni velük, mivel meglátta a sárga csillagot a ruhájukon. Üvöltött torkaszakadtából:- Maguk ide nem tehetik be a lábukat, mindjárt szólok a csendőröknek! A két lány futott vissza, ahogy csak a lábuk bírta, dolgavégezetlenül. Soha többet nem mertek kimenni.

Emerich és Vica egyre többször találkoztak és mély érzelem kezdett kialakulni köztük. A férfi maga volt a megtestesült jóság, és ezekben a rémséges időkben vigaszt nyújtott a lánynak, akinek bizony nagy szüksége is volt erre.

Munka, éhezés, poloskáktól éber éjszakák, és a szerelem. Ez jellemezte az itt eltöltött csaknem egy évet. Egy érdekes férfi jelent meg gyakran a rácsnál, és ételt nyújtott be két éhezőnek, amelyből az egyik Vica bátyja, Gyuri volt. jézusnak nevezték el őt. Hosszú hajával és nagy szakállával valóban jézusi jelenség volt. E segítőkész emberek nélkül talán nem bírták volna ki ezt a nehéz időszakot.

250 o«’Oooooo<xx>ooooo^ooo Zsidók Szeged társadalmában