Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
13. Szántó T. Gábor: A pompeji katona
Kicsit megsértődött, arrébb húzódott pár centivel, de nem ment el. Néhány perc múlva a bíró lefújta az első félidőt. A férfi, mintha csak megérezte volna, mire gondol, átölelte és megszorította a vállát. Jancsi meglepődött a gesztuson.- Utána beszélgethetünk, ha akarod - mondta a férfi. - Míg megy a meccs, szeretem figyelni a játékot. Valamikor én is fociztam.- Mikor? - kérdezte elkerekedő szemmel Jancsi.- Ó, valamikor régen. - Pedig nem is tűnt öregnek.- És hol? - kérdezte izgatottan Jancsi.- Mondom, majd meccs után dumálunk. Van időnk, nem? - kacsintott rá. A szünet után némán nézték tovább a játékot, míg egy nagy hazai helyzet után, amikor az ellenfél kapusa ujjheggyel tudta csak szögletre tolni az élesen sarokra és földre fejelt labdát, Jancsi felkiáltott. A férfi ránevetett.- Te aztán komolyan veszed ezt a dolgot! Jancsi kényszeredetten elmosolyodott. Nem tudta, elismerésnek szánta, vagy gúnyolódik rajta. Minek jár meccsre, ha nem veszi komolyan? Miféle focista, aki nem izgul egy ilyen zicceren sem? Lehet, hogy csak kamuzott. Nem értette ezt az embert, és kezdte magát rosszul érezni a társaságában. Kínosnak érezte a csendet. Ha egyedül lett volna, mint általában, odacsapódik másokhoz. Gyakrabban bekiabál, vagy hajrázik, mint a többiek, és persze nevetgél is, ha beszólnak egy-egy durva szerelés után az ellenfélnek, amit ő nem szokott, de az idegen előtt, aki némán figyelt, kínosnak érezte volna, pláne, hogy állítólag focista. Ez az egy kiáltás is csak úgy kiszakadt belőle. A meccs elején még azt hitte, hogy kisülhet valami érdekes a váratlan találkozásból, egy jó kis beszélgetés a fociról vagy másról, mostanra azonban már inkább furcsállta az idegen viselkedését.- Merre mész? - kérdezte tőle a férfi a meccs végén, amikor lefelé indultak a tribünről. Hülye kérdés, gondolta Jancsi. Aki innen a városba megy, csak egyfelé mehet.- Villamossal.- Akkor mehetünk együtt! - mondta vidáman az idegen, és együtt lépdeltek a megálló felé, de Jancsi, amíg vártak a villamosra, s amíg utaztak, végig ismerősöket keresett a tekintetével. Meg is kérdezte tőle a férfi:- Ideges vagy valami miatt?- Én? Nem - rándította meg a vállát, és igyekezett közönyös képet vágni. Nem tudta, miért, de most már félt. Szabadulni akart a kínos helyzetből. Nem várta meg, míg a villamos eléri a Dugonics teret, ahol le kellett volna szállnia. Egy Zsidók Szeged társadalmában oooooooooooooooooooo 235
