Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
13. Szántó T. Gábor: A pompeji katona
beviszi, ő meg nem jut be. Akkor is igazságtalanság, ha ő, mint a pompeji katona, rendíthetetlen marad. A Talmud Tórán tanult a maszadai hősökről is, akik Jeruzsálem eleste után sem adták meg magukat a rómaiaknak, bár elfogyott minden élelmük és vizük. „Inkább állva meghalni, mint térden állva élni" - ez volt a jelszavuk. Vagy ezt nem ők mondták? Inkább meghaltak, pontosabban egymást ölték meg, és végül az utolsók magukat, mint hogy római kézre jussanak. Azért a gyerekeket nem kellett volna megölniük. Azokat talán a rómaiak is életben hagyták volna. Bár a spártaiak meg pont, hogy megölték a gyenge gyerekeket, ezt most tanulták. Meg az öregeket és a betegeket. Ledobták őket a Taigetoszról egy szakadékba. Neki viszont mindig azt mondja anya, hogy ne bántsa a nála gyengébbeket, és az öregekkel is előzékenyen bánjon, például ne is hívja őket öregeknek, hanem időseknek. A rómaiak pedig elpusztították jeruzsálemet, és Pompeji is a római birodalom része volt. De a pompeji katona mégse római volt, hanem pompeji! És ő azért is jár úszni, hogy erős legyen, és ha bárki le akarná dobni bárhonnan, akkor ne tehesse. Elmélázva dőlt neki az oszlopnak. Rossz kedve lett. Nem fog bejutni. Igazságtalanság. Az is, hogy anya nem ad több zsebpénzt. Viszont az is igazságtalanság, hogy anyának is csak kevés a fizetése, és ha a nagymamáék nem támogatnák a lámpabolt bevételéből, akkor anya nem tudna még ennyit se adni. Lehet, hogy egy fizetésből ki se jönnének. Vajon, ha nagyanyáékat államosítanák, akkor anyának több lenne a fizetése? Egy férfi jött vele szemben tökmagot rágcsálva, amit a jegypénztár előtt a járdán, háromlábú, összehajtható székekre tett lenzsákokból árultak. Jancsi kissé későn kapott észbe; túl hosszan bámulta az idegent. Összeakadt a tekintetük. A férfi rámosolygott, és Jancsi önkéntelenül visszamosolygott zavarában.- Na, mi van, öcsi? Kérsz? Jancsi elpirult. Meglepte a kedves kínálás. Nagyot nyelt, de megrázta a fejét.- Köszönöm, nem. Idegenektől nem szabad elfogadni semmit az utcán, anya mindig ezt mondja, mintha még mindig pisis lenne, és nem tudná.- Hát, ha nem, akkor nem - vont vállat a férfi, mosolyogva intett, és elfordult. Indult a bejárat felé. Jancsinak megdobbant a szíve. Lehet, hogy ez jel, és nem véletlen? Lehet neki is szerencséje egyszer az életben? Ellökte magát az oszloptól, ment a férfi után, aki már majdnem elérte a bejáratot. Nem állt ott már szinte senki, kezdődött a mérkőzés. Ha akar tőle valamit, most kell szólnia. A férfi mintha megérezte volna, hogy mögötte áll és nézi. Megtorpant és visszafordult. Zsidók Szeged társadalmában oooooooooooooooooooo 233
