Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
13. Szántó T. Gábor: A pompeji katona
Jancsi sértetten nézett utána. Sajnálta a félbe maradt beszélgetést, ráadásul a férfi tőle el se köszönt, pedig szívesen be is mutatkozott volna.- Te jössz, öcskös! - intett neki a fodrász. Míg Potoczki arrébb ment, és a műszereit tisztogatta, Jancsi felült a forgószékbe. Kicsit magas volt neki, a lábtartóról sikerült fellendülnie. Kihúzta magát, de így is csak a feje búbját látta a tükörben. A karfára támaszkodva felemelkedett, közben Potoczki visszafordult, és megforgatta néhányszor a széket a tengelye körül. Jancsinak elállt a lélegzete, ahogy pörgött. Elszédült, de mire a szék megállt, nyakától felfelé látszott a tükörben.- Na, és milyen frizurát szeretnél? - kérdezte a fodrász. Jancsi nem számított ilyen bonyolult kérdésre.- Rövidet - felelte szűkszavúan.- De nem nullásgéppel, ugye?- Az meg mi? - kérdezte Jancsi.- Ejnye, hát kopaszra! Még ennyit se tud a kedves vendég? Hát akkor én honnan tudjam, milyet óhajt?- Legyen rövid, de ne nagyon rövid.- Na, ezt jól megmondtad, fiam. Mindegy, valamit majdcsak kihozunk belőle. Jancsi elkedvetlenedett. A fodrász most nem úgy beszélt vele, mint eddig, hanem úgy, ahogy anya szokott, vagy a tanárok az iskolában. Pedig itt vendég, ugyanúgy fizet, mint a többiek, akikkel udvariasabb. Haragosan nézte a tükörképét, aztán egyszer csak kibökte:- Vagy inkább ne is olyat! Lehessen hátrafésülni és lesimítani. - Rudolf Valentino frizurája jutott az eszébe, anya kedvencéé, akit ő is látott egy régi filmben, A sejk fiában. Kicsit unta, mert némafilm volt, de örült, hogy anya elvitte moziba. Nagymama régi színházi újságjaiban is megmutatta a fotóit.- Most már aztán döntsd el, fiacskám, milyet szeretnél! Látod, hogy más is várakozik - emelte fel a hangját Potoczki. Jancsinak eszébe jutott, hogy leugrik a székről, kiszalad, és meg sem áll Bárdi szalonjáig, ahol már nyírták a haját, és mondani se kell, a fodrász magától tudja, milyenre nyírja. Ehelyett azonban tűrte, hogy Potoczki ráterítse az előző vendégről imént levett köpenyt, betűrje és megkösse a nyakán. Kicsit szorította, de nem mert szólni. Várta, hogy hozzákezdjen. Először a nyakánál fogva a mosdó fölé hajtotta a fejét, és alaposan megmosta samponnal. Jancsi csodálkozott, nem is kért hajmosást. Forró volt a víz, a sampon csípte a szemét, de az erős kéz úgy tartotta, hogy mozdulni se bírt. Azután megdörzsölte a fejét egy törülközővel, csak utána kezdett hozzá a hajnyíráshoz. 230 oooooooooooooooooooo Zsidók Szeged társadalmában
