Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)

1. Marjanucz László: A szegedi zsidóság a neoabszolutizmus korában (1849-1967) (Adalékok a szegedi zsidók 19. századi helyzetéhez)

Ellentmondásos rendelkezések ezek, bár a limitációt továbbra is a hatóság szabta meg, egyre több mester próbálta a „minőséget" is árba foglalni. Másrészt a zsidó kereskedőket számukra teljesíthetetlen föltételek megszegése miatt is megbüntették, hisz a vasárnap nekik igazi munkanap, kereskedelmi szempontból pedig kifejezetten jövedelmező a keresztény üzletek kötelező „záridő” tartása miatt. Mégsem valószínű, hogy a hatóság versenyelőny szerzése miatt büntetett volna, inkább a keresztény szokások megtartását várták el az izraelitáktól is. Az első osztályú kereskedők közé sorolás annak elismerése, hogy az illetők megfelelő szakképezettséggel rendelkeznek, üzleti könyvet vezettek és alaptőkét halmoztak föl. A hivatalosságok elsősorban ezen jogi és szakmai szempontokat mérlegelték a különböző engedélyek kiadásakor, illetve szakmai-foglalkozási besorolás eldöntésekor.

Fönti példák a zsidók történelmi hagyományos üzleti pályán működését tanúsítják, amelyen kellő tapasztalatokat halmoztak föl, s megfelelő pénzügyi rutint szereztek az úri jogok haszonbérlésében. Ilyen árendára lehetőség nyílt azonban a ’60-as években a modern szektorokban is. Goldmann és Zinner 1861- ben világítási bérletet szereztek, de annak hibátlan működtetéséhez szükséges technológiai tapasztalatokkal nem rendelkeztek. Emiatt előfordult, hogy az éjjeli közvilágítás lámpái kialudtak. „Lámpakialvást”, azaz világítás-kimaradást viszont a város szerződésileg büntette. Ez a helyzet állt elő Goldman-Zinner- féle haszonbérleti vállalkozásban, akik a technológia fejlesztésére szükséges költségek miatt, a büntetés leszállítását kérték. A város ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a szerződésben átvállalta az olaj árának növekedését, ezért azt nem lehet pazarolni.28

Ezt úgy kell értenünk, hogy a büntetési pénz leszállítása objektíve olajpazarlás, mert az elengedett tétel elvesztegetett olaj. Olyan kiforratlan volt még a technika, hogy egy nagyobb széljárás több lámpa kialvását okozhatta.

A szegedi közkivilágítás 1826-ban kezdődött. Előbb az „országutak”, vagyis a város belső fő útvonalai „kivilágítása” történt meg 100 olajlámpával. 1846-ig további 35 lámpát állítottak fel, s mint úri jogot, akkor is bérlet útján hasznosították.29

Az 1861-es szerződés értelmében a város havonta fizetett a bonyolult olajlámpa gyújtásokért a közpénztárból, 1863-ban pl. 1335 Ft-t Goldmann Fülöp szerződéses vállalkozónak. Mivel gyakoriak voltak a világítási „szünetek”, Szeged 1863. végén Anton Reichlinger, augsburgi gyárossal kötött szerződést. A birodalmi (Habsburg) technikát nem találták elegendőnek a folyamatos éjszakai világításhoz, ezért a fejlettebb német technológiával kísérletezetek,

28 CSML Tan. ir. 5686/1861

29 CSML Tan. ir. 447/1830

22 <x>oo<xxx>o<xx><x>oo<xx>o

Zsidók Szeged társadalmában