Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)

12. Dombiné Kemény Erzsébet: Szeged világhírű zongoraművésze Sebők György

„Nyugodt, minden részében kiegyensúlyozott játéka, erőteljes billentése, ösztönös muzikalitása és máris figyelemreméltó technikája komoly tehetségről tett tanúbizonyságot és azzal bíztat, hogy évek komoly munkája után nemcsak technikai tudásban, de megérzésben és elmélyülve felfigyelésre méltó tehetsége lesz a magyar zenei életnek."

A Délmagyarország 1937. jún. 9. számának 8. oldalán a zeneművészeti főiskolai vizsgákról Szegedi zongorista sikere címmel olvashatunk tudósítást, „A zeneművészeti főiskolán most tartották meg az évzáróvizsgákat, amelyek újabb sikereket hoztak egy már korábban feltűnt fiatal szegedi vérbeli muzsikustehetség Sebők György számára. Sebők György most vizsgázott az akadémia harmadik évfolyamának anyagából és negyven társa közül rajta kívül csak még egy nála lényegesen idősebb növendék ért el kitűnő eredményt. A kiváló tehetségű fiú még nincs 15 éves, magánúton most végzi a gimnázium 5. osztályát, zongoratanára Sándor György."

Zeneakadémiai évek

S

ebők György édesapja tanácsára 16 éves korától Budapesten a Zeneakadémián folytatta tanulmányait. Zongoratanárai Székely Arnold és Keéri Szántó Imre majd rövid ideig Faragó György voltak. Fischer Anniéhoz12 is járt magánórákra. Zeneszerzést Kodály Zoltánnál, kamarazenét Weiner Leónál tanult.

Sebők György saját bevallása szerint sokkal többet kapott Weinertől, Zathuretzkytől, az olvasmányaitól, az élettől, saját magától, mint zeneakadémiai zongoratanárától. Egy emlék nagyon mély nyomot hagyott benne Keéri Szántó Imréről, aki akkor már nagyon beteg volt. Mindannyian tudták, hogy már nem sokáig fog élni. Ilyen betegen eljátszott egy Chopin: Nocturnes-t (talán a c-mollt) és abban volt valami mélységesen emberi. Azt ő nem magyarázta el, hogy mit csinál: „Az első hangot megnyújtjuk, a másodikat később játszuk és a végén aláhúzzuk". Nem mondott semmit. Lejátszotta a művet és Sebők Györgynek ez egy életre szóló élményt nyújtott.

Kodály zeneszerzésóráira így emlékezett vissza: „Rendkívül igényes, félelmetes ember volt. Előírt munkaterve szerint haladt, a kontrapunkt-könyv példáit le kellett írnunk százával, s ez rám meglehetősen bénítólag hatott. Szigora csak később, zenéje révén ért meg bennem.”13

Weiner Leóra, mint legnagyobb tanárára emlékezett: „Látszólag képzelettelenül és mindenféle földi vágy híján élt, s csak a zene érdekelte. Nem tanult zongorázni,

12 Sebestyén János: Sebők György hangvilága ImFilm, Színház, Muzsika 31. évf. 1. szám 8-9.

13 Nádor Tamás(1987]: A mesteriskola visszhangkamra [Nádor Tamás beszélgetése Sebők Györggyel) ImMagyar Ifjúság XXXI. évf. l.szám 21.

210 <X*XXXXXXX>^0000000<X>

Zsidók Szeged társadalmában