Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
8. Varga Papi László: Ős-új templom Szegeden
Az előcsarnok nagy mérete egyrészt a fölötte elhelyezett női karzat térszükséglete, másrészt az esketési szertartás miatt fontos, mert itt gyülekezik a nászközönség, és itt megy végbe az esketést megkezdő lefátyolozás.111 Az itt nem gyakorolt ortodox szokás, a szabad ég alatt történő esketés az Ábrahámnak tett ígéretre emlékeztetett: „Hogy megáldván megáldalak téged, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait...” (lMóz 22,17]. A neológ esketés a zsinagógán belül, de a hüpe, az esküvői baldachin alatt - a családi otthon bensőségességére utal. Az esküvő zsinagógái megrendezéséhez biztosították a vőlegény és a menyasszony egymásétól elkülönített, de az előcsarnokból megközelíthető várószobáit. Alamizsnálkodásra, a mártírok emlékének ápolására szolgál a bejárattól jobbra a falba süllyesztve elhelyezett szekrényke. A persely (máttán beszéder: névtelen adomány) - talán nem meglepő - a salamoni Templomból eredeztethető. Joás király, aki időszámításunk előtt 830 körül jezabel lányát, Atalját követte az uralomban, hozzáfogott a bálványimádó elődök idején tönkretett Szentély megtisztításához, rendbehozatalához, a falakon lévő rések betöméséhez, de nem volt elég pénze. Ádár hónapban ugyan elkezdték gyűjteni a sékeleket: minden húsz éven felüli férfi adományozott egy fél ezüst sékelt, és annak összességéből tartották fenn a Templomot, de most ennél több kellett. Joás, a fiatal király várt türelmesen 10 évig, 20 évig, 23 évig, hogy csak összegyűl a szükséges summa, de nem jött össze. Tovább nem várt, egy ládát helyezett el a bejáratnál, melynek tetejére rést vágott, megalkotva az első perselyt. Aki belépett a szent helyre, mindenki adakozott. Jutott pénz a felújításra, sőt a szent szolgálat edényeinek pótlására is.112 Az előcsarnok falában elhelyezett persely felirata: Temetésre, oktatásra, gyermekeknek. A bejárati kapuk bal oldalán kézmosó - kijór - található. A víz, a vízzel való megtisztulás a zsinagógái szertartás és a zsidó vallási előírások fontos része - a tisztátalantól, a bűnöktől való megszabadulást jelképezi. Egykor minden áldozóhely közelében el kellett helyezni a megtisztulásra szolgáló készséget. „A mikor a gyülekezet sátorába mennek, mosakodjanak meg vízben, hogy meg ne haljanak; vagy amikor az oltárhoz járulnak, hogy szolgáljanak és tűzáldozatot füstölögtessenek az Úrnak." (2Móz 30,17). A bibliai időkben a kohaniták, vagyis a papok kezét a Szentély szolgálatát ellátó leviták törzséből származók öntötték le. A férfiak egyik kézzel a másikra öntik a vizet. Ehhez a jeruzsálemi Siratófal előtti térségben kétfülű edények állnak a rendelkezésükre. A nőknek, akik csak hallgatók a szertartásokon, nincs szükségük kézmosóra.113 111 Löw Immánuel: idézett mű 4. p. 112 D. G.: Parochet köszöntő = Új Élet, 2000. május 1. 113 Gazda Anikó: A zsinagógával kapcsolatos általános ismeretek = Gerő László (főszerkesztő): Magyarországi zsinagógák, Budapest, 1989, 36-47. p., 40. p. Zsidók Szeged társadalmában ooooooooooocoooooooo 173
