Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
1. Marjanucz László: A szegedi zsidóság a neoabszolutizmus korában (1849-1967) (Adalékok a szegedi zsidók 19. századi helyzetéhez)
A szegedi zsidóság fokozódó jelentőségét tükrözi demográfiai fejlődésük adatai. Számuk folyamatosan emelkedett, különösképp 1828 és 1857 között, amikor népességük közel háromszorosára nőtt, de tekintélyes az emelkedés 1869-ig is. A korábbi gyarapodás oka, hogy 1840-ben törvény tette lehetővé a zsidók szabad letelepedését az országban bárhol, a bányavárosokat kivéve. A későbbi növekedés forrása jórészt már belső természetes szaporodásuk, illetve a változatlanul folytatódó, bár korábbi ütemét vesztett, bevándorlás. Arányuk a lakosságon belül az 1828-i 2, 3%-ról 1870-re 5,17%-ra nőtt, vagyis több mint megduplázódott, ami lényegében azonos az össznépesség növekedési nagyságával. A római katolikus dominancia után a második legerősebb vallási csoporttá az izraelita nőtte ki magát, miután a görögkeletiek létszáma drasztikusan visszaesett. A 19. századi arculatot mutató vallási megoszlás sokszínű, mint ahogy a 18. századi betelepülők regionális, vallási és foglalkozási eredete is a legkülönbözőbb volt. A Habsburg Birodalom szinte valamennyi tartományából, sőt Svájcból, Westfáliából, Hessenből és Poroszországból is érkeztek jövevények Szegedre, akik az iparos tevékenység új formáit (német tímár, német varga stb.) honosították meg. 1828-ban 502 szegedi polgárból 130 (25%) volt német. További számbeli megerősödésükkel függött össze, hogy a Szeged részéről leginkább diszkriminált protestáns vallások később (1846) megszerveződtek, hisz a betelepült németek között egyre több volt az akatolikus.02 Esetük bizonyítja azt is, hogy polgárfelvételkor nem a nemzetiségi eredet, hanem a konfesszionális kötődés számított. Evangélikus és református protestánsok nagyobb arányú polgárosítására csak 1825 után került sor, ami megalapozta e vallások 1850 utáni gyors fejlődését. A reformkor kezdetére ugyanakkor már elmondható, hogy a polgárság zömét német bevándoroltak alkották, akik népességgyarapodásukkal párhuzamosan veszítettek német identitásukból. Ugyanis a „polgári díszes juss" megszerzését a magisztrátus a magyar nyelv ismeretéhez kötötte.03 így szükségképpen összefonódott a polgári kiváltsághoz jutás a nyelvi magyarosodással. Macedónia, Szerbia volt az ortodox hitűek fő kibocsátó helye, velük a közvetítő árukereskedelem, a kávéfőzés és dohánykertészet vert gyökeret itt.04 A görögkeleti vallásúak száma rohamosan csökkent a 19. század második felére, pedig a szenátus 1848 előtt kifejezetten támogatta az óhitű egyházat, s a külső tanács egyharmada még 1828-ban is pravoszláv hitű volt. Ellenben a szerb kereskedők tömegesen katalizáltak, és gyengült a természetes szaporodás üteme is. 02 Szeged története 2. Szerk.: Farkas József. Szeged, 1985. 612 03 Bálint Sándor: Szegedi szótár I. Budapest, 1957.197. 04 Kovács János: Szeged népe. Szeged, 1901. 112-115. Zsidók Szeged társadalmában o^oooooooooooooooooo 13
