Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
7. Molnár Judit: 1944 - ünnepléstől deportálásig
A szegedi hatóságok májusban, a délvidéki zsidók elhelyezése, majd Bajára való továbbszállítása mellett már a szegedi zsidók számára is szervezték a zárt gettót. Tukats Sándor főispán az úgynevezett gettó-rendelet megjelenését követő napon, április 29-én felszólította Tóth Bélát, a helyettes polgármestert, hogy a rendelet felhatalmazása alapján „a szükséges intézkedéseket azonnal tegye meg."23 Az őt követő új főispán,24 Magyary-Kossa Aladár május 11-én úgy döntött, hogy Szeged város vezetői addig nem kelnek föl az asztaltól, amíg nem döntenek a gettó felállításáról.25 Május közepétől a gettó-határozat végrehajtása a lakáshivatal teljes apparátusát „leterhelte”.26 Alig két héttel később, május 31-én Magyary- Kossa már arról tájékoztatta a sajtó képviselőit, hogy megkezdődött a gettó bekerítése, az egyetlen kijárat kivételével valamennyi utcatorkolat lezárása, a gettó szélére eső házak utcai ablakainak fehérre meszelése.27 A rendőrség szegedi kapitánysága június 7-re készítette el a gettó rendjét. E szerint a gettót és az átkeresztelkedettek számára kijelölt zsidó házakat a rendőrség őrzi, onnan csak parancsra, a gettó kapuján és csak rendőri kísérettel lehet távozni, „az érintkezés a külvilággal teljesen szünetel, ... a gettóból kilépő és oda belépő zsidókat az őrség megmotozza, a gettóban és a zsidó házakban mindenki katonás fegyelem alatt áll, ... ébresztő 6 órakor, takarodó 21 órakor van”.28 A szegedi gettó 23 Az úgynevezett gettó-rendelet szövegét lásd: Vádirat 1. 244-250., MNL-CsML, Szeged város főispánjának iratai 386/1944. Pálfy József, Szeged város polgármestere azon közigazgatási vezetők egyike volt, aki kérte nyugdíjazását a német megszállás után. így a város ügyeit, és a „zsidókérdés megoldását” Tóth Béla intézte a továbbiakban. Tóthról egyébként népbírósági perében a tanúként kihallgatott Pap Róbert a következőket mondta: „Vádlott politikai felfogása 1944 előtt határozottan liberális és zsidóbarát volt. Ezután megváltozott, de nem tudom elhinni, hogy ezen újabb álláspontja őszinte lett volna, talán inkább az lehetett az oka, hogy ragaszkodott a polgármesterséghez.” MNL-CsML, Nb. 35/1945. Tóth Béla népbírósági pere II. kötet, 45. 24 Edmund Veesenmayer, a birodalom teljhatalmú megbízottja május 10-én elégedetten jelentette Joachim von Ribbentrop külügyminiszternek, hogy „a magyar vidéki közigazgatás tisztogatása kielégítően halad. Eddig 41 főispánt mentettek fel és 38 főispáni állást töltöttek be.” A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933-1944. Összeállították, sajtó alá rendezték és a bevezető tanulmányt írták: Ránki György - Pamlényi Ervin - Tilkovszky Lóránt - Juhász Gyula. Budapest, Kossuth Kiadó, 1968. 845. A főispáni helyek többségét a Magyar Megújulás Pártja tagjaival töltötték be. Nem véletlen, hiszen az elsődleges szempont a politikai megbízhatóság volt. Horthy Miklós kormányzó annak a Jaross Andor belügyminiszternek a javaslatára nevezte ki ezeket az új vezetőket, aki Imrédy Béla mellett a másik vezetője volt a MMP-nak. 25 Szegedi Új Nemzedék, 1944. május 12. 3. 26 Szegedi Új Nemzedék, 1944. május 20. 5. 27 Szegedi Friss Újság, 1944. június 1. 2. 28 Szegedi Új Nemzedék, 1944. június 14. 6. Zsidók Szeged társadalmában oooooooooooooooooooo 135
