Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)

4. Glässer Nornert: Az integráció politikai liturgiái: Szimbolikus politika és hazafiasság Löw Immánuel beszédeiben

Löw beszédet mondott a Rákóczi hamvak hazahozatalakor. 1906-ban a zarándokvonat Szegeden is megállt. Rákócziról - az utolsó nemzeti fejedelemről- a „legnemesebb magyaréként, a „legmagyarabb nemes”-ként szólt. A hazatérő fejedelmet a Szent Koronával állította párhuzamba. „Mert ha a szent korona jelképe a magyar nemzet álladalom-alkotó erejének, úgy Rákóczi neve jelképe a magyar álladalom nemzetalkotó erejének."62 A Rákóczi-kultusz szerepkijelölését az 1848-49-es forradalom határozta meg. A fejedelem alakjához már ekkor a szabadság fogalmát társították, ugyanakkor a modern, 19. század közepi nemzeteszme koncepcióit és törekvéseit vetítették vissza általa egy 200 évvel korábbi rendi-vallási struktúrára. Ezáltal az idők lényegi azonosságának, a „kurucz kor” és a dualizmus azonosításának, valamint Rákóczi és Kossuth szimbolikus azonosításának legitimációját teremtették meg.63 Ez a kiegyezést követő 50 év során a magyar társadalom kulcskérdését képező közjogi vitában értelmezendő. Amíg az 1867-es „közösügyes" kiegyezést Deák Ferenc és a Monarchia léte mellett állást foglaló 67-es Párt az 1848-as tavaszi törvények alapjain állva a magyar rendi politikai tradíció hagyományaira építette, addig az emigrációban élő Kossuth Lajos modern nemzeti fogalmak mentén támadta azt,64 szimbolikus politikai legitimációját a dualisztikus rendi unió - az Osztrák Magyar Monarchia- és Ferenc József uralkodói személyének tagadásából merítette.65 Rákóczi személye az utolsó nemzeti fejedelemként és hazafiként - Kossuthoz hasonlóan- a magyar szimbolikus politika kikezdhetetlen alakjává vált.66 Löw Immánuel Rákóczi kultuszában a modern magyar nemezt és a zsidóság párhuzamait vélte fellelni. A Rákóczi és Zrínyi család cseh és horvát gyökereit a nemzettel való azonosulás és a származás különválasztásaként mutatta be. „Ez az első nagy tanúság e mai nemzeti ünnepen: a nemzet hű fiává nem a származás avat, hanem a szárnyaló lelkesedés a nemzet ügyéért, nem a fajrokonság, hanem a fordulatlan rokonérzés, néma családfa, hanem a csatlakozó önfeláldozás, nem a szívnek vére, hanem a szívnek verése!"67 A historizáló esemény, a múltbéli, meg nem történt fejedelmi temetés jelenbe hozatala, a múltbéli „mulasztás” jóvátétele volt. Löw értelmezésében a kiegyezés megpecsételése is. „II. Rákóczi Ferenc a fejedelem, és I. józsef, a király, nem tudtak megbékülni, de a király, akiben a kettő neve egyesül, benne kiengesztelődik a kettőnek emlékezete s királyi szó pecsételi meg a kiengesztelődés művét.”68 Löw Immánuel Rákóczi-értelmezésében eltért mind a függetlenségi párt „kurucos” értelmezéseitől, mind pedig a fővárosi zsidó sajtó zsidósághoz kötődő életrajzi elemeket kereső stratégiájától. Míg Rákóczi a nemzetet egyesítő jelkép volt Löw számára, addig Széchenyi gyásza a zsidóság

62 Löw 1923.41.

63 Vö. Gerő 2004

64 Péter 2004. 560-576.

65 Gerő 2004. 56-57.

66 Vö. gróf Andrássy Gyula Szekfü Gyula Rákóczi-értelmezésére adott „válaszával”. Andrássy 1914.

67 Löw 1923.34-35.

68 Löw 1923.36.

Zsidók Szeged társadalmában

oooooooooooooooooooo 103