Zsidók Szeged társadalmában (Szeged, 2014)
4. Glässer Nornert: Az integráció politikai liturgiái: Szimbolikus politika és hazafiasság Löw Immánuel beszédeiben
dicső király, akit most siratunk: az a lovagias magyar király, aki a lovagias nemzetet értette meg a legjobban, aki szivéhez kapcsolta ezt a lovagias nemzetet, amely a legjobban megértette a lovagias királyt.”47 - hangzott el a gyászbeszédben. Homíliáinak fényében Löw Immánuel ahhoz a dualista elithez sorolható, mely a vesztes háborút és a Monarchia széthullását követően háttérbe szorult, kulturális emlékezete pedig megmaradt az emlékiratok szintjén.48 A két világháború közötti magyarországi zsidóság dualizmusnosztalgiája azonban tágabb teret biztosított ennek az emlékezeti kánonnak. Ferenc József és IV. Károly uralkodása sok esetben a két világháború közötti valóság burkolt bírálatává vált. Ferenc József halálának 10. évfordulóján tartott emlékbeszédben a nemzeti történelem nagy sorsfordulóinak pozitív alakjai között jelent meg a császárkirály. „Magyarország átka, hogy a közélet tengelye nem a fejlődés, teremtés, haladás mozzanata lett, hanem az ellentállás elve, a panaszos gravamenek fölhányása. I. Ferenc József alatt nyílt meg Mohács óta először a kiegyenlítés nyomán a föltámasztó haladás ösvénye, az izmosodás kora. Akkor láttuk, hogy királyunk irányos egyénisége, kora határvető korszak. Igaz koronás fő volt, akinek az országiás művészete nem furfang, hanem nemes föladat, nem pusztán ész és ügyesség dolga, hanem szívé és jellemé."49 Az 1926-os beszéd az 1919 és 1939 között elhangzott homíliákat összegyűjtő Kétszáz beszédben kapott helyet. Az első világháborús összeomlást követően megváltozott a fővonalbeli magyar nemzetkoncepció, az elsajátítható kultúrán és nemzeti célokkal való azonosuláson alapuló asszimilatív nemzeteszme helyébe a beleszületést hangsúlyozó etnikai nemzetértelmezések léptek.50 A zsidóság ezen változással a numerus clausus bevezetésekor szembesült, ugyanakkor csoportstratégiánként eltérő válaszokat adott.51 A neológia intézményi szinten a társadalmi változások efemer jellegét hangsúlyozta és a korábbi stratégia: a magyar izraelita önmeghatározás továbbvitelét szorgalmazta. Ferenc József kora ennek részeként vált a magyar zsidóság aranykorává. „Reánk szakadtak egy kínos évtized élményei, sorsdöntő eseményei, a fölfordulás, végelmúlás, hirtelen támadás jelenségei. Szétverte a sors pörölye a monarchiát, felborította oltárait. És mégis ma, tíz év múltán, a király emléke felé fordulunk kegyeletes érzéssel. Úr volt, érvényre juttatta a majestást, távtudatot tartott ébren mindenkiben. Király volt emlékező erejében, kötelességtudásában, emberfölötti szorgalmában. (...) Mennél inkább alázta meg írott malaszttá az ő korának dicső törvényalkotását ez a mai sülyedett jelen, annál ragyogóbb az ő nevének a dicső múltnak alkonyulatából visszaszálló fénysugára. A jogegyenlőség elvének sértetlen fönntartását fejedelmi hivatásának legfőbb föladatai közé sorozta. Nem lehet ez az elv ma sem dőre álom. Dőre álom a fajnak 47 Löw 1923. 14, 20-21. 48 Vö. Romsics 2004 49 Löw 1939. 436. 5 0 Lásd Romsics 2010 51 Lásd Glässer - Zima 2010 100 oo<xxxxxxxxxxxxx>oooo Zsidók Szeged társadalmában
