„Jaj, de szépen harangoznak..." Válogatás a Móra Ferenc Múzeum népzenei fonográf felvételeiből (Szeged, 2014)

26-52. Tápé - 45. Szent Lőrinc tájékán, ki ezt elsőbb látta

4. De a margittai Hildák és töltések Elvötte az árvíz, járni nem lehetett.

Hajón hordták által, aki fizethetett,

De hogy felinek is pénze nem lehetett.

5. Aki a hajóba he nem eresztetett,

Könnyes szemeivel város felé nézett:

Itt mög nem tudhatom, hogy van a családom, Él-e az, vagy möghalt az én feleségem.

6. Némellek úgy szólván: átúszok a vízen.

A szállásról jövök, mért nincs nálam pénzem! Itt mög nem tudhatom, hogy van a cselédem, El-e az, vagy möghalt az én feleségem.

Tápé, Nagy Mihályné Nagy Anna hit éves, 1951. (SzF 105 = AP 8290/) Nagy Mihályné repertoárját főként történeti énekek és más régi dalok teszik különlegessé. Közülük összesen tíz szerepel összeállításunkban (45-53, 66).

A szöveget Gilicze István paraszti verselő írta és nyomatta ki Szegeden 1821-ben „Makó várossának víz alól való pusztulásáról” címmel. A dallam Tinódi Lantos Sebestyén „Szegedi veszedelem” című históriás énekének rokona, melyet Tinódi minden bizonnyal a 16. században közismert, közszájon forgó dallamból alakított ki. Ez a dallam a délalföldi hagyományban igen mélyen élhetett, hiszen a 19. századi elejéről való - ugyancsak tragikus eseményt elbeszélő - ponyvái históriát is erre alkalmazták. Publikálva: A szögedi nemzet zenéje IV. 110; későbbi felvétele: Magyar népzenei antológia. Alföld 104.

73