Bäck Manci - Kárász Judit - Liebmann Béla - Müller Milós: A szegedi zsidóság és a fotográfia (Szeged, 2014)
Apró Ferenc: Liebmann Béla
Liebmann Béla 1899-1996 Közel száz esztendő országútja bizony hosszú volt, és nem csak rózsákkal, sokszor tövisekkel volt teleintve. Liebmann Béla 1899. június 23-án született Temesvárott, szülei harmadik, legkisebb gyermekeként. S mint a mesékben szokás, a harmadik gyermek vándorbotot fogott a kezébe, tarisznyájába rakta a szülői aggódás hamuba sült pogácsáit, és elindult világot látni. Sokan tudjuk ennek a mesébe illő történetnek a végét: Liebmann Béla a szakmájának a kiválósága, és európai nagyvárosokat megjárt képei révén külföldön is ismert nevű fotóművész lett. Szülővárosában állt be optikus- és orvosi műszerészinasnak, segédként szabadult, majd a tulajdonos Koch Károly bizalmából üzletvezető lett. Javában dúlt a háború, őt is fegyverbe szólította a haza 1917-ben. A kommandó az olasz frontra vezényelte, a véráztatta doberdói földre, ahonnan csak keveseknek sikerült a hazatérés... Híradósként állt helyt a halál nagy műhelyében, emberek tucatjait mentette meg: fénylő kitüntetésekkel dekorálták a mellét, köztük a németek adományozta vaskereszttel. A következő évben, 1918 őszének halálos hónapjaiban még a golyózápornál is veszélyesebb helyzetbe került. Megkapta a hírhedt spanyolnáthát, ám de erős szervezete legyűrte a gyilkos kórt. Lerongyolódva, csontig lefogyva került haza a szülői házba 1918 komor karácsonyán. Első fölvételét 1919-ben készítette a Temesvár fölött büszkén köröző Zeppelinről, mely pár perccel később kigyulladt és lezuhant. A képet másnap szenzációként közölte a Temesvári Hírlap, útnak indítva idestova majd hét évtizedes fotóriporteri és fotóművészi pályáján a húszéves Liebmann Bélát. Amikor szeretett szülőföldjén idegen csizmák dobogása hallott, idegen nyelven követelték a hűségesküt, búcsút intett volt hazájának, és Pesten keresett magának megélhetést. Jósorsa úgy hozta, hogy a Juszt optikus cég kiskörúti üzletével szemben a túloldalon, az egyik csillogó ablakú, tükrös kávéházban újságírók és fotóriporterek kortyolgatták a kapucínert. Megismerkedett velük, köztük a szegedi eredés Vér Györggyel (1904-1943), a színes tollú és sugárló nevű újságíróval, akit az elsők között tartottak számon az ólombetűk világában. Barátságot kötöttek, mely a munkaszolgálatosként orosz fogságba esett zsurnaliszta korai haláláig tartott. Vér számolatlanul írta a cikkeket, és Liebmann Béla kattogtatta hozzá a képeket. Jó minőségű fölvételei, mozgékonysága és megbízhatósága révén hamarosan megismerték az újságíróbirodalmak vezérei, és a Pesti Hírlapban, az Új Időkben, a Tolnai Világlapjában egyre többször lehetett olvasni a képek alatt, hogy fotó Liebmann Béla. 1922-ben fonódott össze a sorsa városunkkal, akkor állt be szegedinek. Azóta szereti ezt a várost, és azóta szereti fogadott fiát a Város. Történt pedig, hogy Pásztor József, aki forma szerint éppen senkije sem, ám valójában szürke eminenciása volt a Szeged című napilapnak, hazahívta újságírónak Vér Györgyöt, és vele tartott Liebmann Béla is. Szegeden a Sandberg látszerész cég örömmel fogadta a Pestről érkezett fiatalembert, aki a Széchenyi téri boltnak lett a vezetője. 1925- ben és 1926-ben a makói fióküzletet vezette, majd a következő évben Szegeden önállósította magát. A Kelemen utcában nyitotta meg látsze-
