Bárkányi Ildikó (szerk.): Szöged hírös város ... : Állandó néprajzi kiállítás (Szeged, 2013)

A „SZÖGEDI NEMZET"

^ zeged sajátos helyet foglal el a dél-alföldi városok között. ^^^ A középkorban jelentős vízi átkelőhely, a sókereskedelem ^^ központja volt. A katonai bázisként ismert település a 18. század végén indult nagy arányú fejlődésnek. A 19. század közepén lakóinak száma több mint 55 ezer volt, a 20. század küszöbén meghaladta a 100 ezret. A gyors ütemben népesedő város a 19. század közepétől új otthont, földet kereső telepesek rajait bocsátotta ki a Délvidékre: Bácskába, a Bánság és Temesköz újranépesülő tájaira, s a nehéz megélhetést biztosító Homokhátságba. A várost övező tanyavilág kialakulása is erre az időszakra tehető. Az alföldi települések hétköznapjait élő város lakói több mint 40 százalékának megélhetését a paraszti gazdálkodás biztosította. A város határában található örökföldeken, majd a közlegelők feltörése után a várostól bérelt földeken megtelepedett családok népesítették be a 19. század közepétől az Alsó és Felső tanyák területét. A város határa az Alföld egyik legsűrűbb tanyás körzete volt: 1949-ben lakóinak 37 %-a élt külterületen. Az egykori tanyaközpontokból fejlődött községgé, majd 1950-ben közigazgatásilag önállósult Domaszék, Röszke,Mórahalom, Zákányszék, Rúzsa, Ásotthalom, illetve Szatymaz, Balástya és Csengele. A Szegedről elvándorlók évszázadon keresztül számon tartották származásukat. A város jeles szülötte, Bálint Sándor néprajztudós szerint a „szögedi nemzet" jellemző sajátosságai az „ö"-ző nyelvjárás, 4 a katolicizmussal átszőtt szokáshagyomány, a dolgosság és az elszármazottak között az anyavároshoz tartozás eleven tudata. A 20. század elejére a népes kézműiparos, kereskedő és hivatalnok-értelmiségi réteg mellett a Város parasztsága is fokozatosan polgárosult. A polgárosodás kifejezésre jutott öltözködésében, lakóházában, mentalitásában. A „szögedi nemzet" népköltészetének kincseit Kálmány Lajos, a tanyán élők és a kétkezi munkások életmódját Tömörkény István, egész népi kultúráját Bálint Sándor Gyékénypiac örökítette meg.