Bárkányi Ildikó (szerk.): Szöged hírös város ... : Állandó néprajzi kiállítás (Szeged, 2013)

KÉSES MESTERSÉG - Tápéi gyékénymunka

Mestervizsgára készült bőrpapucs zításakor a széleit a falcfogóval (harapófogó) kihúzgálták, majd a kerekítő nevű éles, pengeszerű szerszámmal körbevágták. A sarokra bőr flekket szegeltek, majd a kész papucsot megszárították. A megszáradt papucs talpbőrét és talpának szegélyét a dörgölőnek nevezett kis fa eszköz segítségével kifényesítették, végül levették a papucsfáról a lábbelit. Ezután már csak a fej szalagozása, a díszítő szalag fodor felvarrása volt hátra. A papucs készítése kézügyességet és erőt is kíván, különösen az 46 összevarrt fej és talp kifordítása. Egy ügyes kezű, önállóan dolgozó papucsos 7-8 pár lábbelit tudott elkészíteni egy hét alatt. A segédek számától függően ez a szám emelkedhetett. Ma kevesen vállalják, hogy megtanulják a papucskészítés hagyományos fortélyait. Rátkai Sándor (1914-2011) a Népművészet Mestere élete utolsó éveiben is vállalt tanítványokat. A nevét viselő alapítvány 2006 óta látványműhelyet működtet a városban. TÁPÉI GYÉKÉNYMUNKA A Tisza menti vízállásokban bőséggel termő gyékény feldolgozása Tápé lakói számára évszázadokon keresztül megélhetést biztosított. Gyékény szavunk honfoglalás előtti, ótörök eredetű jövevényszó. Már 15. századi források is megemlékeznek arról, hogy a falu lakosai nem csupán saját használatra, de eladásra is szőttek gyékényt. Az 1776. évi úrbérrendezés idején a faluban 34 telkes jobbágy és 144 zsellér család élt. 1843-ig a jobbágyok számának mérsékelt emelkedése mellett a zsellérség több mint két és félszeresére gyarapodott. Kevés volt a megművelt föld, így a növekvő zsellérség rá volt utalva a határban elterülő gyékényrétek haszonvételére. Szeged közelsége és a tiszai hajózás kedvező értékesítési lehetőségeket nyújtott. Ezért vált a gyékényszövés Tápén - a Dél-Alföldön egyedülálló módon - a családoknak megélhetési forrást adó, jelentős háziiparrá. Gyékényszövéssel ott foglalkoznak a falvak lakói - ez a legtöbb háziipari tevékenységről elmondható - ahol környezetükben megfelelő mennyiségben találtak feldolgozása alkalmas alapanyagot. Ilyen a Fertő-tó környéke, a Hanság vagy a bihari Sárrét, Dél-Alföldön pedig a Szeged mellett fekvő Tápé.