Bárkányi Ildikó (szerk.): Szöged hírös város ... : Állandó néprajzi kiállítás (Szeged, 2013)

A PARASZTI GAZDÁLKODÁS - Paprikatermesztés

Paprika fűzése Paprikaárus 34 Hátrafelé kapáltak, hogy ne tapossák le a megkapált területet. Az ekekapára töltögetővasakat szereltek, mikor nagyobb volt a paprika, fölhúzatták, hogy a tő ne dőljön el. A paprikaszödés Kisasszony-nap (szeptember 8.) után kezdődött. Az első szedés volt a legértékesebb. Gyepes részre, halhéba öntözték, hogy a véletlen levett kormos csövek is bepirosodjanak és fonnyadjon a csumája. Füzérbe fűzték. A füzéreket az eresz alá, ház falába vert szegekre aggatták vagy a szabadban, szergyiának nevezett állványon szárították. Nagyobb gazdaságokban az 1930-as évek óta nád- vagy cseréptetős paprikaszínt építettek. A második szedésnél a csövek már kisebbek voltak és a színük is világosabb volt. Külön fűzték az elsőtől. Ha hosszú ősz volt, harmadszorra is lehetett szedni. A hozzáértők ránézésre meg tudták állapítani, hányadik szedésből van a füzér. Télen járták a tanyákat a paprikakufák, paprikabergovácok, akik a nagyobb kereskedők fölhajtói voltak. A paprikapiac Szegeden, a Valéria (ma Bartók) téren volt. Ott a füzéreket högyekbe rakták, hogy ne törődjön, egyfelé volt a fogója. A csípősségmentes őrlemény előállítása érdekében a feldolgozás előtt a paprika erezetét eltávolították. Először a csumát vágták le,