Bárkányi Ildikó (szerk.): Szöged hírös város ... : Állandó néprajzi kiállítás (Szeged, 2013)

A PARASZTI GAZDÁLKODÁS - Földművelés

Kévehányás Körösztözés a fogashengert, illetve a gyűrűshengert. A szántást tüsökboronával, favázas boronával, később vasboronával simították el. A takarmánynövények mellett a legfontosabb a gabona és a kukorica termesztése volt. Homokos területen rozsot, a „feketén" búzát, árpát termeltek. A rozsot korán elvetették, hogy Kisasszonyra (szeptember 8.) kiződejjön. A búzát és az árpát is ősszel vetették, úgy, hogy Mindenszentek napjára ki legyen kelve, hogy mög bírjon talpöni. Vetés előtt a szemet magolóval kimagolták, kirostálták, hogy a konkoly és a darabszemek ne kerüljenek a vetőmagba. Az üszög miatt a búzát vetés előtt rézgálicos vízben lecsávázták, majd vékonyan kiterítették és megszárították. A megerősödött gabonát tavasszal Szent Józsefig (március 19.) legeltették. Azt tartották, hogy ezután már zsákbul öszik a jószág. A zabot tavasszal - március végétől április közepéig - vetették. Búzaszentelőre (április 25.) a gabona kalászba ereszködött. A templomba vittek egy marék rozsbúza-kalászt, amelyet a pap megszentelt. A szentelt kalászokat a tisztaszobában az asztalra, vázába tették. A hiedelem szerint védte a házat a villámcsapástól, és gyógyításra is használták.