Zombori István (szerk.): Újjászületett mesterművek : Válogatás Szabó Tamás restaurátorművész 30 éves munkásságából : Katalógus : 1980 - 2010 (Szeged, 2011)

A mesterművek - 35. Ligeti Antal: Vonuló tevekaraván, 1870-es évek eleje

35. Ligeti Antal: Vonuló tevekaraván, 1870-es évek eleje Vászon, olaj, 112 x 192 cm, jelzet (monogram) jobbra lent, rejtve; L A Magántulajdon, Szeged A restaurálás ideje: 2001 A kép leírása és alkotója: A nagyhírű tájképíestőnek a Vonuló tevekaraván című alkotása egy szegedi orvos képgyűjteményének darabja. 1945 előtt egy alföldi grófi család birtokában vo It. A jellegzetesen orientalista és romantikus tájkép tük rözi Markó Károlynak és a festő keleti utazásainak hatását, élményeit. Ligeti (Heklar) Antal (1823—1890) a magyar késő romantika és az orientalizmus kimagasló mestere. Kereskedő volt, majd Bukarestben udvari fényképész lett. Többször járt itái ía földjén; először 1845-ben, amikor Firenzében Markó Károlytól tanult festeni. 1848-ban részt vett a szabadságharcban. Második, toscanai útjának útlevelét 1849-ben sógora, Jelacic horvát bán intézte. Még ez évben Münchenbe, az ottani műterme kbe is ellátogatott, majd 1851 és 1858 között többször utazott Egyiptomba és a Szentföldre. 186l-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum képtárának ideiglenes őrévé. 1862-ben a. Pálmacsoport és a Szakarában című munkáival a londoni vilá gkiálbtáson szerepelt. 1870 júliusában véglegesített képtárőri kinevezést kapott, ezt 1880-ig töltötte be. Ez idő alatt restaurá lást is végzett. 1875-ben megfestette Betlehem és Nazareth című képeit. Ettől kezdve arisztokraták és egyházi főméltóságok — Károlyiak, Széchenyiek, érsekek és prímások — rendeltek meg tőle időről időre reprezentatív, keleti tárgyú festményeket. Ligeti támogatója és lelkes propagálója volt fiatal festőnövendékeknek (Munkácsy, Mészöly, Paál, Tölgyessy). Temetésén Feszty Árpád búcsúztatta. Fő művei a M agyar Tudományos Akad émia termeiben és a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában vannak. Ligeti Antalnak a Szakarában című festménye 2000ben szerepelt a millenniumi év keretében a Vatiká ni M uzeumban megrendezett, a Szentszék és M agyarország kapcsolatát bemutató kiállításon, amelynek egyik szervezője dr. Zombori István történész a Móra Ferenc Múzeum Történeti osztályának akkori osztályvezetője volt. Helyreállítás: idővel a vásznon több súlyos sérülés, bosszabb-rövi debb szakadás és lyuk keletkezett. Az olajfesték „háztetős" formában fölrepedezett és a vászon megereszkedett. A képfelszín időközben barnára sötétedett, vastag szennyréteg ra kódott ra. Al apozása a biedermeier korszak jellegzetes körkörös repedésbálóját (craguelé-jét) viseli magán. A felszínen korábbi javítás és átfestés nyoma két bel yen volt megfigyelhető. Az általános tisztítás után az eredeti bordozóvászon dublírozva (kettőzve) lett. Az esztétikai helyreállítás a már ismertetett, hagyományos eljárás szerint folyt le. 77 °<T>