Zombori István (szerk.): Újjászületett mesterművek : Válogatás Szabó Tamás restaurátorművész 30 éves munkásságából : Katalógus : 1980 - 2010 (Szeged, 2011)

A mesterművek - 20. Csillagi Lajos: Dávid István arcképe, 1863 körül

Alkotója: Csillagi Lajos (1829—1903) származásáról és családi viszonyairól keveset tudunk. Kezdetken, mint vándor arcképfestő járta az országot. A múlt század katvanas éveiken műterme volt Pesten (Váci út 9.). Val ószínű, bogy már itt kezdett fényképészettel foglalkozni, kiszen ez az iparág akkor a festészettel nemcsak megfért, de úgyszólván kiegészítője volt. Csillagi jól példázza a fényképezés föltalálása után fokozatosan megrendelőit vesztő, elszegényedő, ezért a fényképezésre áttérő közepes tehetségű festők sorsát. Kezdetben megfordult többek között Kolozsvárt (18Ó1), Temesvárott és Aradon (1863). E városokban egy-egy fényképészműtermet is nyitott Csillagi és Ruttkai néven. Az aradi műtermében (Aczél Péter u. 2.) ismerkedett meg Zakorai János „képíróval", akit a portréfestészet fogásaira oktatott. Két alkalommal Szeg edet is felkereste (1863, 1870) és megfestette a nagykereskedő özv. Eisenstädter Ignácné szüleit. Felteketően ezekken az időkben készült a Dávid-kázaspár arcképe is. 1861-től 1879-ig rendszeresen kiállított. 1870-ben Löw Lipót szegedi főrabbi portréját készítette el. Utolsó éveiken visszavonulva élt Újpesten és szinte csak fényképezéssel foglalkozott. Halálakor a festői pályájáról barátja, Brankovics György (1843—1930), az újpesti újság szerkesztője kegyeletesen emlékezett meg. E gy férfiarcmást ábrázoló, 1874-ből származó képét a M óra Ferenc M uzeum vasárolta meg. Kubinyi Ágostont bemutató festménye (1864) a Magyar Történeti Képcsarnokba került. 1/ i f fb» 50 -d

5»