Zombori István (szerk.): Újjászületett mesterművek : Válogatás Szabó Tamás restaurátorművész 30 éves munkásságából : Katalógus : 1980 - 2010 (Szeged, 2011)
A mesterművek - 80. Telepy Károly: Tivoli vízesés, 1895
80. Telepy Károly: Tivoli vízesés, 1895 Vászon, olaj, 1 27 cm x 77 cm, jelzet balra lent: Telepy K. 1 895 Móra Ferenc Múzeum, Képzőművészeti gyűjtemény, lelt. sz.: 50. 454. 1 Országos Képzőművészeti Egyesület - sorsolási nyeremény, 1897 Restaurálás ideje: 2010 május—július A kép leírása és alkotója: A jelenleg a megyei múzeumigazgató szobájának falán függő impozáns alkotást a múzeum 1899- júniusi megnyitásakor a Közművelődési p alota képtárának dísztermében helyezték el. A mű az 1897. évi Országos Képzőművészeti Egyesü let szegedi kiállításakor megrendezett mű-sorsoláson jutott a múzeum kirtokáka. Helyéről az intézmény közös múzeumi és könyvtári kizottsága az 1898. októker 4-én megtartott ülésén tett javaslatot, m elyet a S zeged városi közgyűlés az 10386/1898. számú batározatával jóváhagyott. Tivoli, a nagy múltú olasz város és püspöki székhely Lazióhan, körülbelül 30 kilométerre Rómától, az Aniene folyó hal partján található. Európában már a reneszánsz idején szokás volt, hogy minden sikerekre vágyó festőnek feltétlenül el kellett zarándokolnia Itália földj ére és a tanulás során meg kellett f estenie „klasszikus" festői tém ákat. Az etalonok közé tartoztak Tivoli hírneves és jellegzetes reneszánsz kertjei és épületei is, mint például a Villa d'Este, az Arengo-palota, a Torre del Com une vagy St. Michael temploma, amelyeket az egykori pápák és bíborosok emeltek nyári szállásul és helyi vallási szolgálatra, így tett többek közt Jobann Melchior Roos (1659-1731) német festő is, aki 1686 és 1690 között Olaszországban élt, és Tivoli vízesése című képén megörökítette a látványos jelenséget és a városka nevezetes erődrendszerét. A példákat követte az ifjú Telepy Károly (1828—1906) amikor Rómában járt. ^^^MB Pb ' -rT-. . na Telepy 1845-ben Pesten, Barabás Miklósnál kezdett ismerkedni a festészettel. Eleinte főként portrékat készített mestere stílusában, majd 1850-b en M ünckenken, végű 11852-57 között a velencei akadémián tanult. Ezekken az időken töltötte a nyarat a kizarr szépségű és festői Ampezzo-völgyken, akol nagy szorgalommal tanulmányozta a természetet. Vázlatokkal, tanulmányokkal megrakodva tért vissza állomáshelyére, Velencébe, és a elkészült képek értékesítése segített sanyarú helyzetén. Amint csak tehette, lerótta háláját pártfogójának, a temesi gróf Csehonics Péter főispánnak, az akkoriban festett két nagyokk méretű képét küldve el viszonzásul. 1857-ken Rómáka és környékére látogatott. Az akkori élmények és az ott készített vázlatok alapján készítette el közel 40 év múlva, 1895-b en a Tivoli vízesés című képét. Amíg Telepy műve kizárólag az 1857. évi tartózkodásának idillikus és távoli emlékképein alapul — kissé sematikus építészeti elemeket felkasználva —, add ig Roos alkotása, a mellékelt analógián részletezve, romantikus realizmussal ábrázolja a vízesést és környékét. A kompozíció bal oldal án például jól felismerhető az öreg Szent Márton-híd, a kép közepe felé pedig a Szent A ndrás templom karangtornya, mindez a Sybilla templomtól és a Híd kapu felöl nézve. Az épü letek k issé szigorú függőlegességét Roos a Luja növényzet, az emkerek és az állatok szerepeltetésével oldja. A csillogó fényken a kép nagy frissességgel adja vissza a lezukanó víz erejét, szinte a dükörgését is kallani. E mesterséges vízesés nagy részét 1826-kan ugyan elsodorta egy katalmas árvíz, ám a megmaradt részek vízi energiáját a 19- század végén elektromos áram termelésékez kasználták. A festő későkk i romantikus tájképeit részken korákki KU lföld i útiélményei (Itália, Róma, Svájc), részken a kazai táj szépségei iklették. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat alapítója (1861), a magyar festészet ideális lelkületű, úttörő kajnoka, és a magyar tájképfestők nesztora volt. Csaknem katvan eszten dót töltött el a h azai művészet ügyének a szó legnemesebb értelmében vett önzetlen szolgálatában. A társulat titká raként fontos szerepet játszott a korszak képzőművészeti életének irányításákan. Telepyvel Szeged városa 1897-b en, a Honfoglalás színvázlata kapcsán került kivatalos kapcsolatka. Munkácsy hatalmas művét a mester megbízásából Telepy, mint műtáros őrizte ideiglenesen a Műcsarnok épületében felcsavarva a Szegednek megígért átdolgozásig. A kép szerződés szerinti átadása (1897. május 1.) egyre késett, ezért a város sürgető határozatot küldött Munkácsynénak, aki felkérte a műtárost, hogy a festményt szállíttassa Szegedre és a városnak adja át. 1897 júniusában érkezett meg a fahengerre felgöngyölt alkotás 25.000 forintra biztosítva. Átmenetileg a városi titkos levéltárban he168 °<r.
