Zombori István (szerk.): Újjászületett mesterművek : Válogatás Szabó Tamás restaurátorművész 30 éves munkásságából : Katalógus : 1980 - 2010 (Szeged, 2011)
A mesterművek - 70. Burger Lajos: Pálfy Ferenc polgármester, 1895
70. Burger Lajos: Pálfy Ferenc polgármester, 1895 Vászon, olaj, 197 x 125 cm, jelzet jobbra lent: Burger Papírkasírozott, poliment-aranyozott fenyő díszkeret, 20ó,5 x 164 cm, profil: 20 cm Móra Ferenc Múzeum, Képzőművészeti gyűjtemény, lelt. sz.: 50. 44. 1 Származás: Közoktatási Minisztérium pályázata, 1895 2009-től tartós letétben: Szegedi városháza - Tisza Lajos-terem A restaurálás ideje: 2009 április—júniv A kép leírása: Az 1895ben a Közoktatási Minisztérium pályázati támogatásával ezt a portrét is megvásárolta a város. A Közgyűlés 10386/1898. sz. határozata alapján — a Somogyi könyvtár és a Városi M uzeum Könyvtári-bizottságának 254/ 898. számú, 1898. október 4-én tartott ülésének javaslatára — a Közművelődési palota dísztermében kelyezték el. Alkotója: Burger Lajos (1859—1929), az alig ismert arcképfestő Esztergomban született 1859- január 6-án. El so művészi tanulmányait 1877-hen Budapesten, a Képzőművészeti Akadémián kezdte, majd egy ideig Münchenben ío lytatta. Ezekben az években, mint az akadémiák fiatal „tudósa", másolatokat — például egy kiváló Tiziano-kópiát — készített reneszánsz művészek alkotásairól, ekképp tisztelegve az itáliai mesterek előtt. Ezek a szegedi múzeum tulajdonába kerültek. 1884—1891 között ismét Budapesten volt, a Benczúr-féle mesteriskolára jelentkezett, abová a kor legnagyobb magyar festőjének tartott M unkácsy a következő sorokkal ajánlotta: „Kedves Kolléga. Szíves figyelembe ajánlom Burger Lajos urat. Ki óhajtana oskolajá ha fel vetetni. Képességeinél fogva azt hiszem érdemesnek fogja rá talál ni. Hazafiúi üdvözlettel: M unhácsy Mihály." Tanulmányainak során a Benczúr-mesteriskolában töltötte a leghosszabb i dót s művészetében talán ez hagyta a legtöbb maradandó nyomot. Sajátságos lelki alkatánál fogva kevésbé kívánta a cselekvést, inkább kívülről jövő ösztökélésre festett, innen van, hogy műveinek túlnyomó része képmás. Első nyilvános föllépésén, 1886-ban gróf Károlyi Gábor (18411895) portréjával jelent meg a Műcsarnokban. Ezután a fiumei kormányzósági p alota számára végigfestette a kormányzók arcképeit. A közé leti személyiségek közül megfestette Pauler Tivadar (1816-1886) vallás- és közoktatásügyi minisztert a Tud omanyos Akad émia, Rupp Zsigmond (+1917) királyi közjegyzőt a Budai Polgári Kaszinó, Pálfy Ferenc (1824—1907) szegedi polgármestert a Szeged Városi Múzeum, Török János (1843-1892) temesvári polg ármestert pedig a temesvári városháza számára. Ezen kívül néhány budapesti család tagjainak arcképét is elkészítette. Fiatal korában a két Andrássy gróf, idősebb Andrássy Gyula (1823—1890) és fia, ifj. Andrássy Gyula (1860—1929) politikusok voltak a pártfogói. Az ő házukban lakott Budán, nyaranként pedig a tiszadobi grófi kastélyb an volt műterme. 1900-ba n Firenzében, azután állandó jelleggel újra Budapesten működött, közben sokfelé utazott. Később visszavonult, szerény és zárkózott ember lett, kivonta magát a nyilvánosságból. Filozófiai szem léletű, töprengő temperamentumú lett, keveset fe stett. M inden gondolatát lelke kiművelésére, műveltségének gyarapítására fordította, de m ellette ideg es, tépelődő természet volt. A művészeti közéletben semmi módon nem vett részt, bár pályatársai megbecsüléssel tekintettek reá. 1927 nyarán súlyos baleset érte: villamosról leesett s a kerekek összeroncsolták egyik lábát. A magányos, remeteéletű művészről nem szivárgott ki semmi a nyilvánosság elé. Még halál ának híre is csak hónapok múlva kelt szárnyra. Zajtalanul távozott a földi életből, mint amilyen egész élete és egé esz szereplese vo lt. Az ábrázolt személy: Pálfy Ferenc (1824—1907) a kiegyezés után (1867) tért vissza Szeged közéletébe. A Deákpárt és utóda m ellett mindvégig kitartott, azonban valódi városatyaként Kossuth kultuszát sem akadályozta. 1872-ben választották polgármesterré, amely tisztségéről 32 éves hivatalviselés után 1904-b en, 80 évesen mondott le. Ősi, már a középkorban ismert alsóvárosi gazda-csaiádból származott. Apja földbíró volt. Középisko Iáit a piaristáknál Szegeden végezte, majd a pesti egyetemen jogot hallgatott. 1844-ben P ozsonyban, az országgyűlési ifjak között találjuk. Hazatérte után bekapcsoló dott a reformkori politikai mozgalomba, a Kaszinó tagja lett, közben ügyvédi gyakorlatot folytatott. A szabadságharc idején a városban tobo rzott 33. honvédzászlóalj főhadnagyaként szolgált, közben tiszti alügyésszé választotta a közgyűlés. A szabadságharc bukása után rtr 146
