Zombori István (szerk.): Újjászületett mesterművek : Válogatás Szabó Tamás restaurátorművész 30 éves munkásságából : Katalógus : 1980 - 2010 (Szeged, 2011)
A mesterművek - 62. E isenbut Ferenc: Keleti kapu, 1887
62. Eisenhut Ferenc: Keleti kapu, 1887 Vászon, olaj, 4ó x 36 cm, jelzet: Tunis 87 Móra Ferenc Múzeum, Képzőművészeti gyűjtemény, lelt. sz.: 50. 181. 1 A restaurálás ideje: 2007 május—július Eisenhut Ferencne\t (1857—1903), az orientális festészet hírneves képviselőjének, a „csodás Kelet" festőjének kisméretű képe 1937-b en jutott a szegedi múzeum törzsanyagába, amikor A mbrozovics Dezső (1864—1919) budapesti műgyűjtő és műfordító a szegedi múzeumnak adományozta mintegy 250 műalkotásból, főleg festményekből álló kollekcióját. Eisenbut 1887-ben Tuniszban festett Keleti kapu című olajfestménye me llett a múzeumba jutott egy ceruzarajza is, am it a fiatal művész ugyanott készített 1886. december elején. „[...] Az Afrikába vivő újabb utazására egy pesti sikeres kiállítás és a velejáró anyagi jutalom sarkallta mindjárt a tárlat bezárása után. Az útra 1886 végén, ezúttal Tunézia és Algír irányából került sor és majd csak 1887 májusában tért vissza. Fél évet töltött a keleti és regényes földön, s miután még kisebb kirándulásokat tett a marokkói határok felé, Marseillen, Lyonon, Genfen, Baselen és Züricben keresztül visszautazott Münchenbe [...]" — publikálta báromnyelvű kiállítási katal oguskönyvében életrajzkutatója, Ninkov Kovacsev Olga szabadkai művészettörténész 2007-ben. „Odafelé menet a fiatal festő útközben Olaszország nagyobb városait is sorra látogatta, innen ülhetett bajóra a fekete kontinens felé. Ekkor készülhetett Nápoly és a Vezúvot ábrázoló „úti-fe stménye". Nápoly nagy kikötőváros volt, amely bal út nyílt a Tirrén-tengeren át Afrikába, pontosabban Tunéziába. Itt szállt partra Eisenbut, majd a szent városba Kajerwanba ment, hol csak nagyritkán fordult meg európai utazó. Fiat betet töltött a bennszülött arabok között; behatóan tanulmányozva erkölcsüket, életmódjukat és szokásaikat. Megtekintette a Si di Moh ammed-benAissa hitfelekezet istentiszteletét is, ahol a hívők vallási rajongásukban testükbe nyárs akat szúrtak, fejüket a templom kövezetén véresre verdesték, szeg eket nyelt ek. (...) M indezek a látványok mélyen beivódtak emlékezetéhe, s anyagot szolgáltattak újabb festményeihez." „Algirba érkezve Biskaráha, Blidahba, Oránha, Tlem-semhe és Sidihon Medinába utazott, melynek népélete és érdekes régi mór épületei különös varázst gyakoroltak az európai utazókra. Tunéziában és környékén új világ nyílt meg előtte: bármerre tekintett, sugárözön, ragyogó, vibráló színek vették körű 1. Most már értette: a nagy koloristák miért vágyakoznak annyira Af rika ege alá — írta ró la 1889ben a neves műkritikus, Szana Tamás. Eisenbut 1882-ben tett első közel-keleti útjának élményéből 1883-ban festette elsőként ismertté vált keleti tárgyú képét, a Korán általi gyógyítási. AG 1 Baba halála cimu festményével 1886-ban állami aranyérmet nyert. 1896-b an millenniumi körképet festett. Hel yre állítás: Az erősen szennyezett felületről a besötétedett lakk elt ávolítása után kisebb retusálást, újralakkozást, végül teljes körű keretfelújítást végeztem. 130 «r.