Zombori István (szerk.): Újjászületett mesterművek : Válogatás Szabó Tamás restaurátorművész 30 éves munkásságából : Katalógus : 1980 - 2010 (Szeged, 2011)
A mesterművek - 61. Kacziány Ödön: A szegedi vár 1823-ban, 1880 után
61. Kacziány Ödön: A szegedi vár 1823-ban, 1880 után Vászon, olaj, 90 x 110 cm, jelzet nélkül Olajaranyozott díszráma, 116 cm x 136 cm,- profil-szélesség 13 cm Móra Ferenc Múzeum, Történeti gyűjtemény, lelt. sz.: 56. 13.1 A szerzés ideje és helye: 1956, Bizományi áruház zett tapasztalata később nem mara dtk övetkezmények nélkül: mint császár a szegedi vár erődítmény! jellegét megszűntette s elrendelte, hogy a várossal tárgyalások kezdessenek a lebontás, illetőleg raktári helyiségekké való átalakítás céljából. A vármegváltás iránt való tárgyalások azonban soká húzódtak, és császár a vár egyik részét fegyház és javítóintézet céljára rendelte átalakíttatni. A vár északkeleti sarkát, ahol a gonosztevőket őrizték, elkerítették s ez a rész a Zwinger („Ketrec") nevet kapta. Az új intézmény neve akkoriban „domus correctorialis" („javítóház' ") volt s mindenkor polgári alkalmazottak álltak az élén. Többnyire hosszabb vagy életfogytig tartó időre elítélt gonosztevők kerültek ide, kiket láncokra verten vagy összefűzve hajóvontatásokra és más nehéz munkára alkalmaztak. Az intézet később, mint fenyítőház, az olasz politikai foglyoknak (deportati, precipitati) volt siralmas telepe, egészen 1848-ig. A szegedi vár honfoglalás kori földvár helyén, francia típusú téglavárnak épült, valószínűleg a 13—14. század folyamán, majd a törökö k által 1543-49 között végrehajtott korszerűsítések során nyerte el a legkorá bb i képeken látható formáját. Alapterülete nagyjából négyszögletű volt, négy sarokbástyával. A falakat minden oldalon egy-egy négyszögletes torony szakította meg. Sok metszet, rajz, térkép maradt fenn a várról, de ezek általában vagy a felszab adító bad műveletek sorozatban készített, kevés konkrétumot tartalmazó, eszményített ba ro kk csatajelenetekkel dagályosított „költeményei", vagy 18. századiak, amikorra e jelentős emlékünk egyre többet vesztett késő középkori formájából. A vár déli kaputornyától kissé nyugatra helyezkedett el a hatalmas gótikus eredetű palota, amit a török időkben puskaporos, a 18. századtól tüzérségi raktárnak használtak. Az úgynevezett Vhibástyánah, vár délkeleti kör alaprajzú tornyának maradványa ma is a Tisza partján áll. A többinél lényegesen nagyobb, földszinti részén zárt volt, a bejárati kapuja sem alul, hanem a csatlakozó várfal tetején nyílt. Falának vastagsága arra utal, bogy a középkorban öregtorony (lakótorony) lehetett. A „Mária Terézia-kapu ", a ma is álló 18. századi épületrész a déli várfal közepén helyezkedett el; valójában kapuként soha nem használták. Később a katonaság legénységi kazamatájaként funkcionált, majd istállóvá szerényült M ora L erenc írása szerint. fi* A kép alkotója: Kacziány Ödön (1852- 1933) Marosvásárhelyen született 1852. január 8-án. Kezdetben Barabás Miklósnál tanult; majd Münchenben, Bécsben és Párizsban képezte tovább magát. Hazatérve 1876-ban állította ki első művét a Műcsarnokban. Először Zentán és Cegléden tanított, majd Szegeden a helyi főreáliskola rajztanára és a színház A restaurálás ideje: 2007. április—június A kép leírása: A festő 1880 és 1893 között, a szegedi korszaka idején egy 1823-as ceruzavázlat fölhasználásával készítette az egykori téglavárat ábrázoló olajképét. Előterében a i isza tolyama látható, melyen egy kis hidacska ível keresztül, ennek az ún. „százlábú hídnak" a létesítésére József királyi főherceg (1741-1790) adott parancsot 1768. évi ittjártakor. A királyi vendég, Mertena Ferencz József várparancsnok kíséretében a Palánk és város m ellett szemügyre vette a várat is, melynek elhanyagolt állapotáról szerfi* 128
