Zombori István (szerk.): Újjászületett mesterművek : Válogatás Szabó Tamás restaurátorművész 30 éves munkásságából : Katalógus : 1980 - 2010 (Szeged, 2011)
A mesterművek - 60. Ismeretlen faragómester: Öltöztetős Mária, 18. század eleje
60. Ismeretlen faragómester: Öltöztetős Mária, 18. század eleje Festett, faragott hársfaszobor, 116 cm Csipkeszegély-díszes selyemruha öltözetben Kiegészítő kellékek: jogar, korona - pótlólagosak, 19. század vége Üvegajtós szekrényben, magasság: 130 cm, szélesség: 70 cm, mélység: 40 cm Móra Ferenc Múzeum, Néprajzi gyűjtemény: „Szekrény, Szűz Mária figurával", lelt. sz.: 53. 247. 1 Származás: Szeged, Felsőváros (Asszonyfalva) Csoportmunka: Szabó Tamás (fafaragás, esztétikai helyreállítás), Katkóné Bagí Éva (textil), Juhász István (asztalosmunka) A restaurálás ideje: 2006-2007 A szobor leírása: A látható testfelületeken míves faragású, selyempalástha öltöztetett koronás Madonna-szohor adomány útján, 1907-ben jutott a Szeg ed V arosi M uzeum birtokába. A későbbi leltári nyilvántartás „állítólag szegedi eredetű, 19. századi templomi Mária-szobornak" tartotta. Ezzel szemben egyes feltételezés szerint már 1740-től a felsővárosi (asszonyfalvai) Szent György tiszteletére szentelt minorita plébániatemplom kegyszobra lehetett. A török kiűzése után ehh en a viszonylag épebben megmaradt templomban tartották a miséket a belvárosiak részére is, amíg a romosabb palánki Dömötör templom újjáépítése folyt (1740). A szoborhoz fűződő regényes legenda szerint a törökök elől — egyes változatokban az 1704-ben a várost megtámadó kuruc csapatok várható dúlásától tartva — rejtették el az itt maradt szerzetesek egy szurkozott zsákban a közeli tóba. A szövevényes história szerint a tób ól kiemelkedő szurkos zsákot Kőrösy Ferenc felsővárosi polgár halászta ki, akinek a családjában azután a szobor közel két évszázadon keresztül leszármazottról leszármazottra öröklődött. Mária palástját a szobor kései tulajdonosa, Somogyi Juliána saját menyasszonyi ruhájából varratta, s a barokk stílusjegyeket hordozó szekrénykét is ő készíttette. A családi ereklyeként őrzött szobrot utolsó gazdája, Lepage Antal adományozta a városi múzeumnak az apáról fiúra szálló történetével együtt. E leírt szájhagyomány alapján a kegyszobor a 1 7. század derekán is készülhetett. (Viszont e legendát cáfolja, hogy a víz a kegyszobor telj es leromlását jelentette volna, nem szólva arról, hogy nem készülhetett korábban a 18. századnál.) A nem mindennapi gyűjteménygyarapodásról Tömörkény István írt a Magyar Néprajzi Társaság Értesítőjében (Ethnographia, XX. évf. (1909) 3. füzet, Mária legendák Szegeden, 160-164. o.). A S zűz Mária-szobrok öltöztetésének gyakorlata, a népi áhítat sajátos megnyilvánulása középkori eredetű. A tisztelet jeleként egy fa „babatestet" öltöztettek fel a liturgiának megfelelő színű díszes ruhákba. A 18. század közepére lett ismert és elterjedt szokás, amikor Mária Terézia királynő saját kezűleg varrt palástot a prágai Kisjézus-szobornak. E korokban az egyházközségek leltárt vezettek a ruhákról, hiszen azok értékes anyagokból készültek. A 19. században divatba jött úgynevezett lourdes-i Máriák azután lassanként háttérbe szorították az öltöztetős szobrokat. 126
