Zombori István (szerk.): Újjászületett mesterművek : Válogatás Szabó Tamás restaurátorművész 30 éves munkásságából : Katalógus : 1980 - 2010 (Szeged, 2011)

A mesterművek - 58. Vajda Zsigmond: A szegedi városháza mennyezetképe, 1889

A mennyezetkép alkotója: A városi széképület átadása után hat évvel (1889-re) készítette el Pártos Gyula és Lechner öd ön a Városháza végleges berendezésének tervét. A városatyák elé tárt javaslatban a kárpitozás, bebútorozás, díszítőfestés és az aranyozási munk álatok mellett a közgyűlési terem mennyezetének kifestése is szerepelt. A mun kálatok ra a kivit eleztető bizottság nem írt ki nyílt pályázatot, hanem felkérték az ekkor már neves Vajda Zsigmond (1859—1931) akadémiai festőt, tegyen árajánlatot a mennyezetkép és az egyéb mesteri feladatok elkészítésére. A művész és társa 2.200 forintos összköltségvetését a közgyűlés rendkívüli ülésen fogadta el. (Wagner Károly képviselő tiltakozott a díszítések elvégeztetése ellen.) A fiatal festő — aki az akadémián Benczúr Gyula és Székely Bertalan tanítványa volt — 1889- július elején nyújtotta be vázlatrajzait a tanácsnak s a hónap közepén már a mennyezetkép kartonjain dolgozott. A falkép szeptember végére készült el. A helyi sajtó így írt: „...a különféleképpen kosztümirozott géniuszok szelíden, békéltetőn bólogatnak le gyöngéd színeikkel a ránczokba szedett homlokú városatyákra..." Érdekes közjátéka volt a nagyszabású feladatnak, hogy a bizottság a közgyűlési terem négy sarkán elhelyezett medalionokba jelmondatokat szándékozott kalligrafáltatni, melyeken Szeged történeti múltjára utaltak volna. Felkérték a berendezésért felelős bizottsági elnököt, Szabados János helyettes polgármestert, Reizner János könyvtár- és múzeumigazgatót, Kovács János és Kulinyi Zsigmond bizottsági tagokat, bogy a jelmondatokra tegyenek javaslatot. Ezek között ott volt a Ferenc József kirá lytól eredeztetett híres mondás is: „Szeged szebb lesz, mint volt... ". A döntnökök végül — a festő meghallgatása után — lemondtak elképzeléseikről és a szövegek helyett egy-egy főnixmadár fölfestését fogadták el. Az ötlet nyilvánvaló utal as volt az 1883-as ún. szegedi királynapokra megjelentetett emlékérmen látható feliratra, amely a város újjáépítésére utal: „Phoenixként újjászületett". Helyreállítás: A falfestményen húzódó repedések, törésvonalak sokasága az épület szerkezeti mozgásának voltak következményei (főleg a deszkapallók illesztéseinek vonalában). A törésvonalak mentén síkbeli eltérések is keletkezek. A színek tompultak voltak, a felületre vastag por és korom rakódott. A korábbi javítások és átfestések nyomai sötét színűvé váltak. Feltehetően az 1965. évi restauráláskor - me lyet az első felújítás (1940?) átfestési nyomainak és a beázások okozta sókivirágzás-, vízkő- és szennyfoltoknak eltávolítása céljából végeztek—keletkezhettek a repedések mentén húzódó kifényesedések („holdudvarok"). A helyreállítás megkezdése előtt a festékből vett mintában a kötőanyag-elemzés a fehérje kimutatását célozta a kazeinfestés bizonyítására. Azonban a mintában talált olajtartam miatt — mely gátolta az egyértelmű festéstechnika meghatározását is —, fehérje nem volt kimutatható. Az elvégzett főbb helyreállítási feladatok: Száraztisztítás friss kenyérbéllel; a plasztikus párkány tisztítása. Az által ános nedvestisztítást többféle k everékkel végeztük. M élységi konzerválás: „Freskóprés" (alátámasztó, feszítő segédeszköz) segítségével rögzítettük a mennyezetvakolat elváló részeit. A mozgó részek megkötése céljából injektáló-furatokat készítettünk, ezen keresztül juttattuk be a konzerváló/ragasztó masszát a vakolat és a nád mögé. Pigment konzerválása: A vastagabb (faktúrás) részeknél a porló ** 121 ^