Giorgio Vasari 1511-1574 (Szeged, 2011)

Christopher L. C. E. Witcombe: Vasari lovagsága

ter mártírról elnevezett volt. Ezt Guglielmo Sangallettinek [Firenze vatikáni bíboros nagykövetének] egy 1571. május 11- én keltezett levele igazolja, amelyben beszámol „a mi Giorgio Vasari mesterünk sikeréről” Francesco de’ Medicinek: tudatja vele, hogy a kápolna teljesen elkészült, a pápa már misét is tartott benne.12 Majd Sangalletti azzal folytatja, hogy a másik két kápolna is közel áll a befejezéshez. Várható — írja —, hogy a Szent István-kápolna tizenöt napon belül (május 26- ig), a Szent Mihály-kápolna pedig júniusban kész lesz.13

Az II Ubro della Ricor- dan^eban Vasari azt is elbeszéli, hogy a Szent Ist- ván-kápolnát a Sgent István megkövetése oltárkép díszítette, a boltozaton és alatta a falon pedig a szent életéből vett négy történet volt megfestve:

„in cielo aperto degli Angeli et Christo che sedera alta destra delpadre con il ladrone S.G. batista et gli nocenti”,

(„sotto”), “4 stone in fresco defatti di que santo 14 Ezek szerint bizonyos, hogy a Szent Mihály-kápolna — melyet Mennybemenetel kápolna néven is emleget Sangalletti és Berto Alberti, a főoltárképre utalva — az utolsó volt, amely elkészült. A fent említett boltív mellett Vasari festette a StűtMária mennybemenetele (Szűz Mária megkoronázása) című oltárképet is,15 amelynek keretét Berto Alberti minden valószínűség szerint április 26-án fejezte be. Az egész megbízás 1571. június 30-án lett kész.16

Vasadnak a kezdetektől megnyilvánuló aggodalmai ellenére a kifestések sikeresnek bizonyultak, és V. Pius kétségtelenül örült az eredménynek. Sőt, tetszése akkora volt, hogy elhatározta, az Aranysarkantyú-rend lovagjává avatja a művészt. Sangalletti, V. Pius bizalmát élvező vatikáni tisztviselő, aki szintén barátja és támogatója volt Vasárinak, elküldte az elkövetkezendő lovaggá avatásának hírét egy 1571. június 27-én kelt rövid, de lelkes levélben, amit a „Nagyméltóságú Signor Giorgio, leendő Aranysarkantyús lovagnak” címezett (Három nappal azelőtt, hogy Vasari jelezte volna a munka biztos befejezését!)17 A levélben Sangalletti hírül adja: aznap reggel a pápa bejelentette, hogy Vásárit az „Aranysarkantyú lovagja” címmel szándékozik megtisztelni, és „még nem tudom, mi minden mással”.18 A beiktatási ceremónia nyilvánvalóan június 30-án történt. Vasari is megemlíti az eseményt a jelzett könyvében: elbeszéli, hogy ezen a napon a három kápolna befejezése alkalmából „Őszentsége az Aranysarkantyú lovagjává és a Szent Péter-lovagrend tagjává avatta, aminek értéke 900 scudo, és további 150 scudot és egy 80 scudo értékű láncot kapott aj ándékba.’ ’’ ’

Ehhez az értesüléshez hozzáfűzhető: a beszámoló hivatalosan jegyzi - mely ezen a helyen jelenik meg nyomthe Chapel of Saint Peter Martyr was entirely finished and that the pope had already said mass in it.12 Sangalletti continues by pointing out that the other two chapels were as good as finished. It was expected that the Chapel of Saint Stephen would be finished within fifteen days (i.e. by 26 May), and the Chapel of Saint Michael injune.'3

In his Ubro delle Racordanty, Vasari records that the Chapel of Saint Stephen was decorated with an altarpiece of the Stoning of Saint Stephen, with, in the vault, “il cielo

aperto dagli Angeli et Cristo ehe sedera alia destra del padre con il ladrone S. G. batista etgli nocentj”, and, on the walls below (“sotto”), “4 storie in fresco de fatti di quel santo.”14 The Chapel of Saint Michael (also referred to as the Chapel of the Assumption by Sangalletti and Berto Alberti because of the main altarpiece) appears to have been the last to be finished. Besides the vault decoration mentioned above,15 Vasari also painted an altarpiece of the Assumption of the Virgin (i.e. Coronation of the Virgin) the frame for which Berto Alberti had evidently completed on 26 April (see above). The entire project was completed on

30June 1571.'°

Despite Vasari’s misgivings over the project at the outset, the decorations were a success and Pius V was evidently pleased with their outcome. Indeed, his pleasure was such that he decided to honour the artist by making him a Knight of the Golden Spur. Sangalletti, a Vatican official who enjoyed the confidence of Pius V, and was also a friend and supporter of Vasari, sent news of the pending knighthood in a short but excited letter dated 27 June 1571 (three days before Vasari says the project was definitively completed), addressed to the “Very Magnificent Signor Giorgio, future Knight of the Golden Spur.”17 In the letter Sangalletti explains that that morning the Pope had made known that he wanted to honour Vasari and make him a Knight of the Golden Spur, “together with I don’t know what else.” The ceremony of investiture apparently took place on 30 June. Vasari himself makes note of the occasion in his Ubro delle Rdcordantg, where he records that on this date, following the completion of the three chapels, and for that same work, “His Holiness made me Knight of the Golden Spur and gave me a Knighthood of Saint Peter that was worth 900 scudi and made a gift of 150 scudi and a chain of 80 scudi.”"

To this information may now be added the document (appended below), published here in full, officially

Részlet a kápolna csegelyéről,

a 19. stptadi átalakítás után at „új idők” művével

Detail of the pendentive of the chapel

showing modern (tV century) alterations

© Fotó D Photo: Christopher L.C.E. Witcombe

GIORGIO VASARI 1511-1574

83