Giorgio Vasari 1511-1574 (Szeged, 2011)
Heumann Erzsébet: Őseim, a Zsótérok: a szegedi mecénások. A hazáért, a művészetért - Szegedért
anóig — Az itáliai festészet két évszázadának remekművei című reneszánsz kiállításán pillantottam meg először az Angyali üdvözletei. Ott találkoztam azzal az angyallal, akin keresztül jobban megismerhettem családom múltját. Izgatottan hazasietve és előszedve a régi és megsárgult családi fotográfiákat, felismertem Enyedy Lukácsné Zsótér Ilona egykori „palotája” szalonjában az 1909-ben készült felvételeken Vasari tondóját és a többi Szegedre jutott műkincset: a sötét és kissé éleden fotóról ugyanaz az angyal nézett vissza rám. Hozzám a régi fényképfelvételek — szatymazi Zsótér Ilona dédnagynénémről és Enyedy Lukácsról — a nagy- szüleimen és édesanyámon, Kandel lmréné született nagyenyedi Jeney Erzsébeten (1922—1986) keresztül jutottak. Nagyapám, ifi. nagyenyedi Jeney István (1883—1941) egykori főhadnagy, földbirtokos, agrármérnök és felesége, dálnoki és kovásznai Kovács Mária (1899—1972) a legdrágább kincsként őrizték a dédszüleim, szatymazi Zsótér Erzsébet (1854—1913) és férje, id. nagyenyedi Jeney István (1850—1926) vasúti főmérnök birtokából származott elefántcsont kötéses katolikus imádságkönyvet — benne Zsótér Andor hajtincsével — és a Zsótér család tagjairól készült míves családi fényképeket. A villájában készült fotográfiákat nagyapám a keresztanyjától, özvegy Enyedy Lukácsné Zsótér Ilonától — Zsótér Erzsébet testvérétől — kapta. 1941-ben, a nagyapám halála után a család legdrágább értékeit és dokumentumait Kovács Mária nagyanyám elosztotta a gyerekei között. Ezeket mindnyájan lakat alatt, legkedvesebb emlékeikként óvták. Nekem anyám leánytestvére, született nagyenyedi jeney MargitMária (*1928) Tapody NémetSándorné adta át a Zsótér család tagjairól és az Enyedy—Zsótér házaspár egykori palotájának belsejéről készített archív fényképeket. * Ám a legdrágább kincs, amit a Zsótérok és a Jeneyek rám hagytak, az a becsületem, a feddhetedenségem és az emberek iránti szeretetem és segítőkészségem. E tulajdonságokra őseim is büszkék voltak. Ezért adatott nekem a feladat, hogy életemben segítő kezet nyújthassak a rászorulóknak és szűkölködőknek. Fáradságot nem ismerve és az anyagiakat sem kímélve, akkor vagyok boldog, ha másoknak örömöt szerezhetek; és ilyenek nagy számban vannak. Lelkem tele örömmel, mivel nekem megadatott, hogy Őseim akarata szerint ne hagyjam elfelejteni és kiveszni az utolsó emlékeiket. Tiszta szívből segítek a Móra Ferenc Múzeumnak azt a nemes szándékát teljesíteni, hogy betűsorokban örökítse meg az Angyali üdvözlet történetét, felelevenítve a múlt mecénásainak nemeslelkűségét, példaképekként állítva őket a társadalom elé. I saw the Annunciation for the first time early in 2009, at an exhibition entitled From Botticelli to Titian — masterpieces of two centuries in Italian painting at the Museum of Fine Arts. There I met the angel that led me into the past of my family. I went home all excited and took out the old, yellowed family photos. I recognised the Vasari tondo and all the other pictures in Szeged in photos showing the salon of Ilona Zsótér in 1909: it was the same angel looking back at me from the dark and somewhat lifeless image. I have the old photos of Ilona Zsótér and Lukács Enyedy from my grandparents and my mother, Mrs Imre Kandel, née Erzsébet Jeney of Nagyenyed (1922—1996). My grandfather, István Jeney of Nagyenyed Yr (1883-1941) was a lieutenant, land-owner and agricultural engineer. He and his wife, Mária Kovács of Dalnok and Kovászba (1899—1972) used to treasure a Catholic prayer book with ivory covers that had once belonged to my great-grandparents, Erzsébet Zsótér of SzatymaziyiYhd—1913) and her husband, IrAw'»Jeney of Nagyenyed Sr (1850—1926), chief railway engineer. Also cherished was a lock of hair from Andor Zsótér, as well as the photograph album of the Zsótér family. My grandfather received the photos of the interior of the villa from his godmother, Ilona Zsótér, sister of Erzsébet. In 1941, when my grandfather died, my grandmother distributed the family assets and documents among her children. They all regarded those objects as their most treasured possessions. I was given the photographs showing members of the Zsótér family and of the interiors of the former Enyedy-Zsótér villa by my mother’s sister, MargitMária Jeney of Nagyenyed (*1928), wife of Sándor Német Tapody. * The greatest asset that the Zsótér and Jeney predecessors have left me, however, is my honesty, my strict morality and my love for and helpfulness towards other people. My ancestors were proud of those virtues. That is why I was given the task of helping those in need of assistance. Knowing no fatigue and sparing no expense I have been happy to make other people happy — and there have been many of them. My heart is filled with joy that I have been able to preserve the memory of my predecessors and save it from oblivion. My commitment was to help the Ferenc Móra Museum to immortalise the story of the Annunciation in a volume, evoking the generous examples of the past for today’s readers. Erzsébet Heumann, née Erzsébet Katalin Kandel (*1945) — Great-grand-niece of Ilona Zsótér, great-great-granddaughter of Andor Zsótér Heumann Erzsébet, született Kandel Erzsébet Katalin (*1945) — Zsótér Ilona dédunokahúga, Zsótér Andor ükunokája Wiesbaden, 2010. október 21. Wiesbaden, October 21,2010 16 GIORGIO VASARI 1511-1574
